Az allergiás megbetegedések, mint a szénanátha és az asztma hagyományos kezelési módjai az antihisztaminok és szteroidok alkalmazása. Nem szabad azonban elfeledkeznünk a homeopátiás szerekről sem, melyek a megfelelő összetételben és mennyiségben adagolva ugyancsak hatásosak lehetnek, és a megszokott gyógyszerekkel együtt is alkalmazhatóak.
Az allergiás megbetegedések száma világszerte emelkedik. A felnőtt lakosság átlagosan húsz százaléka szenved valamilyen allergiás megbetegedésben. A növekvő környezetszennyeződés, a városi életforma, az ezzel együtt járó stressz, a táplálékok előállításához használt adalékanyagok, színezékek, tartósítószerek egyaránt növelik az allergiás betegségek kialakulásának kockázatát.
A szervezet több anyagra is lehet allergiás, de immunrendszerünk megpróbál ellene küzdeni, megpróbálja az egyensúlyt fenntartani. Kezdetben tehát nem lépnek fel testi tünetek, nem okoz panaszokat. Ám egy idő után, amikor már több allergén egyidejűleg gyengíti a szervezetet, előbb-utóbb eljut a “teli pohár” állapotig. Amikor az utolsó csepp túlcsordul, kiváltja az allergiás tüneteket.
A szénanáthát, azaz allergiás rhinitist, a levegőben terjedő pollenek váltják ki. Mivel a pollenek erős allergének, ezért többnyire az utolsó csepp a pollenallergia szokott lenni. Az allergiás rhinitis (szénanátha) az egyik leggyakrabban előforduló allergiás reakció, melyet virágpor-érzékenységnek is szoktak nevezni. A virágpo-rok szezonja területenként és országonként nagy eltérést mutat. Hazánkban a fákat tekintve a nyárfák, a hársfélék, az éger és a mogyoró okozza a legtöbb panaszt egészen kora tavasztól. Nyáron a pázsitfüvek, a réti perje és a réti csenkesz a felelősek a szénanátha tüneteiért, augusztustól egészen az első fagyig pedig a vadkender más néven a parlagfű pollenjeire lép fel a leggyakrabban az allergia.
Az allergiás reakciók súlyossága változó. A legtöbb esetben csak kisebb kellemetlenséggel jár, de a másik véglet az életet is veszélyeztetheti, amikor az allergén hirtelen légzési nehézséget vált ki.
A szénanáthát heves tüsszögéses rohamok, vizes orrfolyás, orrdugulás, szem- és orrviszketés jellemzi, gyakran jár együtt a szem kötőhártya-gyulladásával is. Súlyosabb formáiban, szövődményként gége- és hörgőgyulladás, illetve asztma alakulhat ki a meglévő rossz közérzet mellett, és kísérheti ingerlékenység, fejfájás, alvászavar, csökkent libidó és potencia, ezek összeadódása pedig akár depressziós állapot kialakulásához is vezethet.
Mi játszódik le az allergiás beteg immunrendszerében? A belélegzett pollenek allergénként, tehát allergiás reakciót kiváltó anyagként viselkednek, és a szervezetben jelen lévő ún. IgE antitesthez kötődnek, ez pedig komplexen kapcsolódik, “ráül'” bizonyos szöveti és vérben található sejtek felületi receptoraira. Ez a kötődés gyulladásos anyagok gyors felszabadulását eredményezi – többek között hisztamin és prosztaglandinok szabadulnak fel -, melyek intenzív viszketést, heves tüsszögéses rohamokat okoznak. Az első allergiás történés után még órákkal később is speciális mediátorok szabadulnak fel, melyek fenntartják a kialakult tüneteket. Ráadásul, ha a pollen-allergénbelégzés folyamatos (a városokban, és bárhol, ahol a közelben parlagfűtelepek vannak), akkor a panaszok is folyamatosan “gerjesztve” fennállnak, és több az esély arra, hogy súlyosabbá, szövődményessé váljon a betegség.
Kezelésként egyrészt az allergének elkerülése jön szóba, melyet nagyon nehéz megvalósítani, másrészt tüneti szerként ún. antihisztaminok szedése javasolható, illetve a súlyosabb formákban szükséges lehet szteroidok alkalmazása is. Ezen gyógyszereknek sok mellékhatása ismeretes, és nem mindig szüntetik meg a tüneteket, így a betegség súlyosabbá válását sem tudják mindig meggátolni. Megkísérelhető az allergénmentes időszakban a deszenzibilizálás, mely az allergén kivonatának injekció formájában történő beadását jelenti, de a siker esetleges, nem meggyőző, és allergiás reakciót is provokálhat.
Forrás: Egészségtükör
