A technika fejlődésének hála elképesztő mennyiségű, gyakorlatilag feldolgozhatatlan tömegű információk állnak a rendelkezésünkre. Ha akarjuk, pillanatokon belül mindent megtudhatunk a hobbi asztalosságról, a kutyaidomításról, a Szaturnusz gyűrűiről vagy a bolíviai belpolitikáról. A bökkenő az, hogy a „tények” azonnal, „teljes bizonyossággal” cáfolhatók homlokegyenest ellentmondó tényekkel. Ha a világot valóban olyannak akarjuk látni, amilyen, ha helyes következtetésekre szeretnénk jutni, akkor – logikusan – valós tényekre, valós alapra van szükségünk az építkezéshez.
Hogyan értelmezhetőek az információk?
Egy olyan társadalomban, amelyben minden és mindennek az ellenkezője is igazolható, éppen ez a csapda. Ha a társadalom nagy része helytelen információkat fogad el alaptételként, ha az alap axióma téves, akkor bár a legkülönfélébb következtetésekre juthatunk, ezek megvitatása nem vezet, nem vezethet eredményre. Helytelen alapokról indulva képtelenség helyes következtetésre jutni.
Ha nem vagyunk tisztában a történelem alapvető mozgató erőivel, nem értelmezhetjük helyesen a történelem eseményeit. Akkor minden véletlenszerűnek, eshetőlegesnek tűnik; így aztán a jövő történéseit sem láthatjuk előre. Ugyanez a helyzet a gazdasági eseményekkel. Ha nem tudjuk, mi, miért, milyen érdekek mellett történt, nem értjük a jelent, akkor képtelenség, hogy felkészüljünk a jövőre.
De igaz ez mindenre. Ha nem tudjuk, hogy a jelenleg elterjedt akkumulátor-technológia micsoda óriási terhelést jelent a földi ökoszisztémára nézve; ha nem tudjuk, hogy az elektromos autók töltéséhez szükséges áramot fosszilis tüzelőanyagok (szén vagy kőolaj) elégetésével nyerjük, akkor hogyan hozhatnánk felelős döntéseket a környezetvédelem kérdésben? Ha nem tudjuk, hogy a földi átlaghőmérséklet emelkedése nyomán elolvadó jégsapkák valóban megemelik -e a tengerszintet vagy sem, akkor van -e értelme beszélgetnünk az új özönvízről? (Egyébiránt megtudhatjuk: pohár, nagy marék jég, és csordultig töltött whisky. Tegyük ki az augusztusi napra, és nézzük meg, hogy elönti -e az ital az asztalt! Elgondolkodtató eredményt kapunk…)
De lépjünk csak egy lépést vissza! Tegyük fel, hogy 5 °C fokot emelkedik a Föld átlaghőmérséklete! (Ez a legpesszimistább jóslat.) A sarkok átlaghőmérséklete legyen átlagosan mondjuk -30 °C fok. Ez esetben ugyebár a pólusok -25 °C-ra „melegednek”. Vajon folyékony halmazállapotú -e a víz ezen a hőmérsékleten? Legelőször ezeket, az ötéves gyermekek fejében megfoganó kérdéseket volna érdemes tisztázni.
Igaz ez a természettudományokra is. Ha Einsteint állításait vitathatatlan axiómáknak tekintjük, akkor ezer év alatt sem adhatunk értelmes magyarázatot például a telepátiára, mely jelenséget mindenki első kézből ismer. Egyszerűen nem alkalmasak rá a keretek. Íme, egy mulatságos jelenet: Katolikus Izabella és fenséges férje útjára készül bocsátani a Kolumbusz-féle felfedező akciót, amikor kihallgatást kér egy tudós, aki valamiféle vezeték nélküli kommunikációs lehetőség előnyeit ecseteli a királyi párnak, amelyet holmi láthatatlan rezgésekkel működő rádiónak nevez. Az ezt követő, képzeletbeli következmények már kevésbé viccesek, mert a mérnök úr nagy valószínűséggel az inkvizícióval tárgyal a részletekről. Az alapvető tények ismerete hiányában nyilván lehetetlen helyes döntést hozni az ügyben, és az ítélet ez esetben nem csupán három lejárató cikk lesz az interneten.
A probléma: az információk hiánya
A további példa kedvéért: ha mai kor embere mit sem tud az amúgy antikvitásnak számító kétrés kísérletről, arról, hogy az emberi gondolat (figyelem! nem anyagi minőség!) alapjaiban határozza meg egy-egy kvantumfizikai kísérlet végeredményét, törvényszerű, hogy a tudatlan ember zavarba ejtő arroganciájával nevesse ki a legmodernebb, kvantumfizikán alapuló gyógyászati eljárásokat és eszközöket. Azokat, amelyek a fizikai, anyagi világban megfogható elemek helyett rezgésbeliekkel, pusztán információ természetűekkel dolgoznak.
Gondoljunk csak a homeopátiával szemben megfogalmazott kritikákra! „Hogyan állíthatja ez a sarlatán, hogy működik, hisz ő maga is beismeri, hogy nincs benne anyag!” Így, a kvantumfizika legalapvetőbb, általános iskolásoknak szóló leckéinek ismerete nélkül nehéz lesz zöldágra vergődni… Holott, a valós tudomány már a homeopátia világát is negyed évszázada meghaladta, és színtisztán rezgésbeli, anyagot soha nem látott, (tehát nem sokszorosan hígított!), információk másolására-törlésére alkalmas berendezésekkel dolgozik. Ma ezért jár a máglya.
Az ismert történelem nagyobb részében az információ hiánya volt a probléma. A legtöbb ember még a faluját sem hagyta el egész életében, de az uralkodó is csak évente egyszer válthatott levelet a gyarmatot irányító kormányzóval vagy alkirállyal. Nem nagyon pörögtek a dolgok. A XXI. században viszont hihetetlen mennyiségben zúdulnak ránk az adatok, és ezerszeresen igaz, hogy a hatalom az információval rendelkezők kezében összpontosul. Illetve annak a kezében, aki az információt a kisebb vagy nagyobb emberi közösségek, vagy épp az emberi társadalom egésze számára biztosítja.
Egy mára már szinte elavult listával élve: az az igazság, amely a google-on, a facebook-on, a youtube-on vagy épp a twitteren elérhető információk. Az említettekhez hasonló platformok mögött jellemzően egy szűk tulajdonosi kör áll, vagyis azt többé-kevésbé vitathatatlan tényként kell elfogadjuk, hogy óriási hatalom összpontosul egy nagyon szűk csapat kezében. Feltételezhetjük, hogy e hatalmat a legetikusabb és legnemesebb célokra használják, gondolhatjuk akár az ellenkezőjét is, de magát a koncentrált hatalom tényét nemigen vitathatjuk. Az, ami az emberek milliárdjait elérő médiumokból dől, az válik realitássá. Diktátorok vagy hazafiak buktathatók meg; polgárháborúk vagy vallási villongások szíthatók; hatalmas cégek mehetnek a süllyesztőbe pillanatok alatt.
Minden azon múlik, hogy az alapul adott információk helyesek -e. Ha nem, emberek milliárdjai vezethetők az orruknál fogva. Ez, tudni illik a manipuláció egy nagyon régi, rendkívül magas szinten művelt, pszichológiát, neurológiát egyaránt felhasználó komplex szakma, rémisztő hatékonysággal. Mielőtt bármilyen ügy mellett, a legnagyobb jószándéktól vezérelve bár, de kardot csörtetünk vagy rántunk, érdemes kritikai szemmel vizsgálnunk az adott ügy alapvetéseit, axiómáit! Egyáltalán nincs könnyű dolgunk, de vezessen bennünket egy fajta kritikus szemlélet.
Hogyan ismerhetjük fel, hogy valósak az információk?
Adódik a kérdés, hogy hogyan válasszuk ki, mik a helyes információk. Hogyan találjunk rá a tűre a szénakazalban. De közelítsük meg a másik oldalról a kérdést! Hogyan hatástalaníthatjuk a valós ténymegállapításokat, elméleteket, összefüggéseket? (Nyilván sosem tennénk ilyet, ezt a kis elméleti játékot leszámítva.) Teljesen egyértelmű, tussoljuk el! De mi van akkor, ha ez nem megy? Nos, ha már egyszer eltüntetni nem tudtuk, árasszuk el az embereket az ellentétes tartalmú állítással, csak ezerszeres nagyságrendben! Magyarul hazudjunk ezerszeresen. Máris ezer az egyhez az esélye annak, hogy valaki rá fog bukkanni az igazságra.
A kifinomultabb verzió: álljunk az ügy élére, kezdjük el mi is ugyanezt terjeszteni, épp csak egy minimális, egy százaléknyi hazugsággal megfűszerezve. Ha iránytűnk csak egy szögpercet is téved, New York helyett Dominikán kötünk ki. (Bár lehet, hogy ez esetben jobban járunk.) Ráadásul, előbb-utóbb lesz egy vállalkozó kedvű kutató, aki észreveszi és felfedi a hibát, megdöntve az egész elméletet. „Állj, állj, mi nem ezt állítottuk, illetve nagyjából, ezt, de nem egészen pontosan, hanem az eredeti tézisünk az volt, hogy…” Az egész témát lehúzhatjuk a mellékhelyiségben.
Erről a pontról az emberek bizalmát többé nem nyerhetjük vissza. Íme egy harmadik, hibrid módozat. Adjuk az egész témát (változtatással vagy anélkül) egy hiteltelen, nevetséges csoport szájába. Állítsunk az ügy élére egy fényevő laposföldhívőt! Innentől maga a téma is nevetség tárgya, és egy életre lejáratja magát az, aki érdemben véleményt nyilvánít a kérdésről.
A tömegtájékoztatás korában mindez gyerekjáték. Nem állíthatjuk, hogy ez általános, de mindenesetre lehetséges, és nem zárható ki, hogy olykor-olykor a gyakorlatban is megesik.
Van még egy aspektus, amire érdemes néhány szót szánni. Az ún. összeesküvés elméletekre. Ez egy létező jelenség, aminek nem lehet, és talán nem is kell gátat szabni. Erről is szól a szólásszabadság. Amin viszont érdemes elgondolkoznunk egy picit, az az, hogy ha valakire egyszer rásütik, hogy összeesküvés-hívő, az ezt nagyon bajosan mossa le magáról, már, ha ez egyáltalán lehetséges. Boszorkányok minden bizonnyal léteznek, de ez cseppet sem vigasztalja azt, akire tévesen sütötték rá a jelzőt. A legjobb estben is ártatlanul végzik ki az illetőt.
Ha ma valaki elmélyül egy témában, és egész egyszerűen a befektetett extra munka gyümölcseként mélyebb összefüggéseket fedez fel, a tömegtájékoztatás eszközeivel hamar boszorkánnyá minősíthető. És aligha tudja magát megvédeni, mert kijelentéseit csak olyasvalaki tudná megítélni, aki maga is legalább ilyen tájékozott. Érdemes ezt a kérdéskört is óvatos kritikával vizsgálnunk.
Egy utolsó adalék. Sajnos az Y, Z, alfa stb. generáció tagjai már okostelefonnal a kezükben születnek, és az ő idegrendszerük egyszerűen másképp van hangolva, mint a digitális dinoszauruszoké. Minden percben új játék, applikáció, poszt, chat vagy egyéb audiovizuális inger, napi négy, hat, ki tudja hány órában, és ezeknek a gyerekeknek, (holnap választópolgároknak) az ingerküszöbe hihetetlen magasságokban van. Ami ennél lassabb, az minimum dögunalmas. Én messzebb mennék: sokuk számára értelmezhetetlen.
Az egész digitális robbanásnak az egyik legnagyobb hátulütője, hogy a fiatalabb korosztályokat egyszerűen semmi nem köti le, ami hosszabb, mint egy twitter bejegyzés, vagy unalmasabb, mint egy öt másodperces Cuob mash-up. És félre értés ne essék, ez most nem inzultus, pusztán megállapítás. Amit úgy illik folytatni, hogy egy mai negyvenes-ötvenes épp úgy rá tud kattanni erre a virtuális világra, mint a tinédzserek. Egyszerűen azért, minden homo sapiens nevű állat idegrendszere ugyanúgy épül fel, függetlenül attól, hogy mikor született. (A digitális termékeket és szolgáltatásokat nyújtó cégek ezzel tökéletesen tisztában is vannak, és ezt maximálisan ki is használják.) Magyarán a digitális álomvilág bárkit el tud nyelni, mert így lett kitalálva. Az idősebb generációk talán annyiban jobb helyzetben vannak, hogy anno, valamikor az előző évezredben még kénytelenek voltak analóg módon használni az agyukat.
Az “eldigitalizált” agyműködés
A dolog lényege, hogy a digitális kütyük és a fénysebességgel variálódó virtuális tartalmak olyan magasra emelték a társadalom jelentős részének ingerküszöbét, hogy ezen rétegek a dolgok mély, valódi értelmét érintő megértési képessége technikai értelemben kétséges. Magyarán aki napi öt órát a telefonján lóg, az életben nem lesz képes mélyebb összefüggések megértésére, mert a koncentráló képessége néhány – legyünk optimisták – percben mérhető. Csakhogy ezek a tömegek véleményt nyilvánítanak és bizony szavaznak. A digitális korszaknak rengeteg előnye van, és az ég óvjon bennünket attól, hogy visszacsöppenjünk a középkorba! De a fenti szempont mindenképpen a negatív hozadékok közé sorolható, amit jó, ha nem tévesztünk szem elől.
Sajnos annak az embernek, akinek az ingerküszöbét, a türelmét és a dolgok megértése iránti igényét a digitális világ állította be, csak annyit mondhatunk, hogy élete végéig szedjen vérnyomáscsökkentőt, mert így elkerülheti az agyvérzést. Egy fogyasztót (ez esetben gyógyszerfogyasztót) kapunk, semmi mást. De azt már nem tudjuk elmagyarázni, hogy az életkor előre haladtával normális, egészséges módon megemelkedő vérnyomás mesterséges csökkentése akadályozza az agy megfelelő oxigénellátását, ami előbb vagy utóbb szellemi leépüléshez vezet. Azt sem tudjuk átadni, hogy megfelelő táplálkozással újra rugalmassá tehetők a hajszálereket alkotó sejtek, így maga az érhálózat is könnyedén megbirkózik a természetes módon megemelkedett vérnyomással. Hogy a stressz csökkentésével, a falósejtek száma és aktivitása növelhető, és hogy ezen immunsejtek képesek megtisztítani az erek falát. Mindez bajosan magyarázható el annak, akinek az idegrendszere harminc másodpercenként újabb, nagy intenzitású impulzust követel.
Ekkor már csak a tömegtájékoztatási eszközöket uraló erők etikájában bízhatunk. Abban, hogy egészséges, az emberiség javát szolgáló divatot diktálnak, és az aktuális popsztár kezébe hamburger helyett omega-3 olajat adnak. Ekkor majd, minden különösebb megértés nélkül is javul az emberek egészsége, munkaképessége, vagyonokat spórol az állam, és erősödik a gazdaság. Hogy ennek mennyi a realitása, azt mindenki döntse el maga…
Összefoglalva: ne fogadjunk, ne higgyünk el semmit, de ne is utasítsunk el semmit! Legyünk kritikusak, és járjunk a dolgok után! Nem minden arany, ami fénylik, de nem is mindenki boszorkány, aki CB rádiót használ.
Az információk a bitrokukban a legnagyobb hatalom. Igyekezzünk hatalmat szerezni az életünkben!
Futó Gábor – hoerapia.hu
Kép: echterleben.de
