A TV nézés gyermekekre gyakorolt hatásai

A TV nézés szokásaival kapcsolatos vélemények a mai napig komoly vitákat generálnak. Ugyan vannak pozitív hatásai is, én viszont most a másik oldalt szeretném kicsit körbejárni, hiszen tudatos szülőként, jó ha mérlegeljük, mennyi időt tölthet gyermekünk a készülék előtt.

TV, a fantáziagyilkos

Több szempontot is érdemes figyelembe vennünk, szerintem az egyik legfontosabb, hogy a gyermekek olyan sok vizuális ingerhez szoknak hozzá, hogy utána már képtelenek lesznek a mesekönyvek, később tankönyvek fehér lapján sorakozó fekete betűket érdekesnek találni. Ez kifejezetten akkor jellemző, ha még az előtt TV-znek sokat, hogy megtanulnának olvasni.

A TV mindent készen rak eléjük, így nem kell a képzeletüket használni, nem alakul ki a belső képalkotó képességük, megszokják, hogy amit hallanak, olvasnak, azt nem kell elképzelniük. Ezáltal a későbbi szövegértésük nem fejlődik megfelelően, nem fogják érteni amit olvasnak, vagy amit tanulniuk kell az iskolában. Ennek hiányában sajnos csak a magolás marad.

Megfigyelésem szerint a legtöbb mai gyermek beszédkészsége fejlesztésre szorul. A beszélni tanuló gyerekeknek a szinkronizált mesék zavaróan hatnak a beszédfejlődésükre, hiszen a szinkronizált mesékben nincs összhangban a hallott hang, valamint a figura szájának mozgása. A kicsi gyerekeknek nagyon fontos lenne, hogy lássák a beszélő száját, hogy az utánzás is segítségükre legyen a hangok alakításában.

A másik fontos ok, hogy a televíziózás nem interaktív, a gyermek csak befogadó tud lenni, nincs kölcsönös visszacsatolás, nem tudja megkérdezni azt, amit esetlegesen nem ért.
Ezáltal a gyermek nem tanul meg rendesen kommunikálni.

A passzív időtöltés, a gyerekek fizikai fejlődésére is negatív hatást gyakorol. Azok a gyerekek, akik nem mozognak eleget, mert a televízió előtt üldögélnek kevésbé edzett izomrendszerrel, vázrendszerrel rendelkeznek, rossz testtartás alakul ki náluk, fejletlenebb az izomzatuk, és gyengébb az ellenállóképességük is. Valamint a TV előtt nassolás nagy mértékben hozzájárulhat az elhízáshoz.

Veszélyes viselkedésminták

Nem csak a felnőttek viselkedésére hat ki a TV nézés, sajnos a gyerekek viselkedésében is változást hozott. Sok esetben nem nekik való filmeket néznek, hanem felnőtt sorozatokat, show műsorokat, így sok sztereotíp viselkedésminta rakódik rájuk. Gyakorlatilag a TV-ből tanulnak viselkedni, szocializálódni és reagálni helyzetekre. Az agresszív témájú filmek, híradók miatt nő a szorongásos gyerekek száma. Ők éjjelente gyakran felriadnak, sírnak, nem szeretnének a sötétben egyedül aludni.

Azt is megfigyelhetjük, hogy lassan a ruhatárukat sem lehet megkülönböztetni a szüleikétől. Természetesen ennek egyik markáns okozója a reklámfilmek dömpingje. A szülők szinte kivétel nélkül tapasztalják, hogy mennyire befolyásolják gyermekeik vágyait a reklámok. Elég nagy marketing fogás a gyerekek számára készülő reklámok, hiszen a szülő vagy nem akar, vagy nem tud ellent mondani a “mindent” akaró gyereknek. S mivel még nem alakult ki a saját értékítéletük, könnyű őket befolyásolni és nehéz szülőként meghúzni a megfelelő határokat.

Végül, de nem utolsó sorban a napi rendszeres TV nézés függőséget okoz

Ha a szülő megpróbálja kikapcsolni a TV-t, akkor biztos a hiszti, dühkitörés. Így ennek kapcsán is fontos, hogy a gyermeknek legyenek határai, és ne akkor nézzen TV-t, amikor csak akar.

Ezen hosszú lista ellenére sem állítható, hogy a televízió egyértelműen „rossz” a gyerekek számára. Nem lehet mindenért a TV készüléket okolni, a család, iskola, szűkebb-tágabb környezet is nagy szerepet játszik abban, hogy a gyerekek miként élik meg az őket ért ingereket.

Azokban a családokban, ahol a gyermekek aktív pihenése nem pusztán a tévézéssel telik, hanem egyéb hasznos dologgal (játék, olvasás, beszélgetés, mese, sport, kirándulás, egyéb társas program) ott a televízió nem olyan romboló hatású, mint azoknál a családoknál, ahol hiányzik a kontroll, vagy kevesebb idő jut a közös tevékenységekre. Míg az első esetben ismeretforrássá válik a televízió, a második esetben hiánypótló szerepet lát el, ahol a gyerekek kénytelenek a televízióból vett példaképekkel felnőtté válni, és a TV-ben látott mintákat követni, utánozni.

Az egyik legjobb megoldás, hogy hosszabb, rövidebb időszakokra el kell zárni a televíziót a gyerekek elől. A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyenkor újra a hagyományos, fantáziát megmozgató játékokat kezdenek el játszani, másrészt viselkedésük kevésbé felnőttes, sokkal inkább az életkoruknak megfelelő lesz.