Az egészséges táplálkozás energetikai alapelvei
A táplálkozástudomány az egyéb anyagi világi tudományokhoz hasonlóan csak a műszerekkel megmérhető mennyiségeket képes figyelembe venni, táblázatokba foglalni. Megmondja, hogy fehérjéből, szénhidrátból és zsírból mennyi kell egy embernek, esetleg finomítva foglalkozás, kor és nem szerint. Az élelmiszerek spirituális hatás szerinti megkülönböztetése, illetve a föld-víz-tűz-levegő elemekkel való energiakapcsolatuk szerinti felosztása általában ismeretlen terület. Miközben az ötezer éves védikus táplálkozási tanácsok az ájurvéda energetikai gyógyítórendszerébe ágyazva, a hagyományos kínai orvoslás, a hippokratészi orvoslás hagyományai mellett a modern makrobiotikának is az alapját, kiindulópontját képezik. Ezért ma még fontosabbak ezek az ismeretek a stresszes, környezetszennyezett, a lelki értékeket alábecsülő világban.
A lelki fejlődésért kaptunk fizikai testet. A magasabb, tisztább tudatállapot elérésének útján a kezdő lépés az energetikailag tiszta, helyes táplálkozás! A tudatállapot befolyásolja, hogy milyen élelmiszereket kíván valaki elfogyasztani. És fordítva, az élelmiszerek energetikai minősége átalakítja a szervezet sejtszintű információit. Vagy a tisztaság irányába viszi a személyt, és ezzel a finomabb, magasabb szintű információkat is képes gyakorlása során lekérni a felső részével való kapcsolatfelvétel során, vagy az ellenkezője történik: az ártó információkat tartalmazó alacsony rezgésszintű étel az alacsonyabb tudati szférák irányába viszi az elfogyasztóját.
Az ember életenergiája fenntartásához és növeléséhez szükségszerűen táplálkozni kénytelen. Ezenkívül felvehet még életenergiát légzéssel. A hagyományos kínai orvoslás szerint az előző két energiafelvételi mód mellett a harmadik csi-lehetőség a vesékben tárolt, a szülőktől örökölt energiamennyiség. Amennyiben lelki fejlődése során a személy olyan magasságokba jut, akkor a térből felvett energiatöbblet miatt – az egyébként behatárolt veseenergiájának növelése mellett – a táplálékból felvett energiák egyre kisebb jelentőségűvé válnak. A gyakorlás során a táplálék jó minősége segítséget nyújt azzal, hogy a növényi világ válogatott termékei tiszta energiájukkal támogatják a szellemi fejlődését. A növényi világ képviselői tartalmazzák az ásványi világ nyomelemeit és a növényi világhoz tartozó vitaminok rezgéseit is. A következő szint, az állati világ tűz elemének termékei közül csak a „nem-ártással” létrehozott állatok gyümölcsei ajánlottak a spirituális úton járóknak, mert azok nem tartalmazzák az ölés információját.
Több száz táplálkozási rendszert hoztak létre az utóbbi néhány évtizedben, azonban ezek a létrehozójuk tudatállapotát tükrözik. Általában ezek a rendszerek nem veszik figyelembe az egyéni alkati különbségeket és a változó környezeti hatásokat sem. Egyik közkedvelt javaslat például a reggeli elhagyása, holott egy levegős, magas, vékony, ún. vata alkatra ez igen rossz hatást fejtene ki. Ugyanakkor a vizes jellegű, kövérkés kapha típusú embernek tényleg jót tehet. Egy másik kedvelt állítás, hogy este sovány, főleg szárnyas húsokat (?) egyenek. Ez jól illusztrálja a táplálkozásban elkövethető tévedéseket, megint érdemes visszakanyarodnunk a sok ezer éves magas tudatszintű, az emberi alkatokat és a környezetet is figyelembe vevő rendszerekhez.
Az élő szervezet nem gép
Nem az egyszerű számításoknak felel meg az élőlények szervezetébe bevitt, adott fizikai hőegyenértékű táplálék energiafelhasználása. A kövér éhező az az ember, aki rengeteg kalóriát visz be a szervezetébe, viszont az elegendő ásványi anyagok, vitaminok, továbbá az élő energiát hordozó információk (enzimek, flavonoidok) hiányoznak a táplálékából. A bulimia is így alakul ki, mint egyfajta hiányérzet kielégítése. Az elhízásnak nem a mindenütt emlegetett fogyókúra a megoldása. Egyrészt a megfelelő értékes anyagok bevitele szükséges, másrészt az eredeti mentálüzenetet, lelki sérülést kell megkeresni, továbbá kitisztítani az ezzel kapcsolatos asztrálszintű mohóságot és irigységet. Ekkor a hormonrendszer működése testi szinten is helyreáll.
A hagymafélék tisztító és antibiotikus hatása közismert, ezért sok vegetáriánus előszeretettel nagy mennyiségben fogyasztja. Valószínűleg a korábbi húsevésük információit próbálják tisztítani a túlzott hagymabevitellel
A bevitt táplálék energiájának hasznosítása a testben régóta ismert módon függ az egyén anyagcseréjének a sebességétől. Ezt többnyire egyszerűen a pajzsmirigy alul- vagy túlműködésével magyarázzák. Azonban sem az alulműködés következtében létrejövő kövérség, sem a túlműködés miatti soványság nem kívánatos eset. Mindegyik egy alacsonyabb energiaszintű torokcsakra-működésből adódik, mely az említett irigység és mohóság különböző arányait fejezi ki. Az a helyes lelki út, hogy a torokcsakra éter- vagy tér-űr eleme kitisztulva képes felvenni a tér végtelen energiáját, így egyre függetlenebbé válik a fizikai táplálékok elfogyasztásának szükségszerűségétől.
Hússal vagy hús nélkül?
Szükségtelen idő- és erőpazarlás azon vitatkozni, hogy a növény- vagy a húsevőnek milyen hosszú a bélcsatornája, vagy milyen típusú fogai vannak. Egyszerűen vissza kell térni az egységállapotbeli bölcsességhez, mely megmagyarázza létünk titkait. Aki erre a tudásra nyitott, az értésbe kerül. Akit pedig a mohósága, vagyis az asztráléhsége vezérel az energiahiányai miatt, az kitalálja, hogy az ember mindenevő, és ezt meg is magyarázza. Utóbbi esetben például az esszenciális aminosavakra való hivatkozás hibás, hiszen az állati szervezet sem képes jó néhányuk előállítására.
A növényevő állatok is részben a növényekből kapják esszenciális aminosav-ellátásukat, miért kellene az embernek állatokat közbeiktatni az aminosavak megszerzésének a folyamatába? Felesleges egy toxikus állati szervezetet elfogyasztani, hogy az ember hozzájusson a szükségleteihez. Mivel az egyes növényekben lévő fehérje nem tartalmazza az összes életfontosságú aminosavat, ezért a növények gondos válogatásával az ún. komplettálás folyamata biztosítja a szervezet tápanyagellátását.
A húsfélék fogyasztása energetikai szempontból sem ajánlott. Az állattenyésztés során összezárt, stresszes, fehérjekoncentrátumokkal etetett, majd megölt egyedek húsa az érzékeny személyekből idegenkedést vált ki. Az óvónők és alsó tagozatos tanítók beszámolói szerint a gyerekek többsége nem szereti a húst, csak a szülői, nagyszülői erőltetés hatására szokják meg a húsevést. Az elkészített párolgó húsleves és a sült hús a fűszerek ellenére az érzékeny szaglásúak számára dögszagú.
A növényi világ válogatott termékei tiszta energiájukkal támogatják a szellemi fejlődést
A növényevő állatokat szokás elfogyasztani, mert a húsevő ragadozók húsa a benne található anyagcseretermékek miatt kellemetlen szagú. (Ilyenné válik a húsfogyasztó ember is!) A hús csak egy másodlagos, átalakított, anyagcseretermékekkel dúsított energiahordozó. Ugyanakkor a növények termesztésekor felhasznált kemikáliák is 15-20-szorosra koncentrálódnak a húsféleségekben. A nem „bio”-növényeket fogyasztó is csak töredék mérget kap ehhez képest.
A több évtizedes húsevés az anyagcsere- és immunrendszeri betegségek fő oka azzal, hogy töredékére csökkenti az élő energiaszintet a szervezetben. (Ízületi bántalmak, csontritkulás, vese- és májbetegségek, agyérelmeszesedés, időskori elbutulás, sőt rosszindulatú daganatok stb.) A húsfogyasztás energiahiányt is jelent, az egyén nem képes másképpen beszerezni az energiaszükségletét, mint a megölt érző lényekből. Azért, mert nem ismer módszereket saját maga feltöltésére. A húsevő ember ragadozó tudatállapotban van. Az étkezéssel kapcsolatos családi szokások, merev elképzelések generációkon keresztül adódnak át. A húsfogyasztás csak egy rossz szokás, mondhatjuk: merev elképzelés, hogy a hús „erőt ad”. Aki ismeri és betartja a nem-ártást, pillanatok alatt átlátja a húsevés fizikai és lelki hátrányait.
Az energetikailag helyes táplálkozás tehát nemcsak egyszerűen a hús fogyasztásának mellőzését, hanem harmonikus, változatos étrend összeállítását jelenti. A vegetáriánus ember kifinomult érzékszervi tudatai nem kívánnak durva behatásokat az érzéki örömök elegendő szintű felkeltéséhez. Az elsődleges napenergiát hasznosítják és tárolják a növényi termékek, ezért ezeket célszerű fogyasztani. A zöldségek, gyökérfélék, hüvelyesek, teljes őrlésű gabonafélék, olajos magvak és gyümölcsök megfelelő aránya adja a mindennapi táplálékot. Az ételeket célszerű úgy elkészíteni, hogy vitamin- és ásványianyag-tartalmukat megtartsák. Ezt a hagyományos főzés helyett párolással, gőzöléssel lehet elérni. Különösen a nyers vegetárius ételek gyógyértéke bizonyosodott be a gyakorlatban.
Több száz táplálkozási rendszert hoztak létre az utóbbi néhány évtizedben. Azonban ezek a létrehozójuk tudatállapotát tükrözik. Általában ezek a rendszerek nem veszik figyelembe az egyéni alkati különbségeket és a változó környezeti hatásokat sem
A gyógyító hatás többek közt a lúgosító anyagok bevitelén alapszik, amely a súlyos betegségekkel együtt járó elsavasodást semlegesíti. (Lásd a makrobiotikánál!) Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy az ily módon táplálkozó folyamatosan diétázik. Ezáltal tisztul a szervezete, mely hatására egy idő után észreveszi a testi-lelki állapotában bekövetkező kedvező változásokat.
A konyhatechnológia energetikai hatásai
Az ételeknél a lényegi tulajdonság az energiaszint. Ezt a friss, érett, helyesen tárolt gyümölcs és zöldség hibátlan sejtszerkezete biztosítja. A fonnyadt gyümölcs vagy zöldség a sejtfalak szétesett állapotát mutatja, ami csökkent energiaszintet jelent. Bármilyen hiba, penészfolt esetén hiába vágjuk ki a rossz részt, az alacsony energiaszint az egész darabra vonatkozik.
A végcél a nyerskosztos életmód lenne, hiszen itt találjuk meg a zöldségekben-gyümölcsökben a főzés által nem szétrombolt, hibátlan sejtszerkezetet, mely a növény teljes energiaszintjét tartalmazza. Azonban kevés ember alkalmas a nyerskoszt fogyasztására, mert korábbi helytelen táplálkozása és energiahiányai miatt a gyomor- és bélnyálkahártyáját a rostok még jobban igénybe vennék. Ezért átmeneti időszakban a párolás alkalmazható, mint amely viszonylag a legjobban megőrzi az étel eredeti jellemzőit, ha azt előzetesen nem sózzuk meg.
A tudatállapot befolyásolja, hogy milyen élelmiszereket kíván valaki elfogyasztani. És fordítva, az élelmiszerek energetikai minősége átalakítja a szervezet sejtszintű információit.
A tapasztalat szerint minél közelebb áll a természetben található energiaforráshoz a felhasznált hőenergia, annál kevésbé károsítja a táplálékot. A legkedvezőbb az egészséges fából készült faszénparázs, majd a gázláng következik. Az 50 hertzes hálózati frekvenciával működő villamos tűzhely már valamelyest szétrázza az életerő információit. A kuktafazék légkörinél magasabb nyomása és 100 C-foknál nagyobb hőmérséklete biztosítja az étel gyorsabb elkészültét. Ennek az az ára, hogy tönkreteszi a sejtfalakat.
A magas szintű technológiák, mint a mikrohullámú sütő, látszólag megkönnyítik a konyhai műveleteket. Azonban a mikrohullámú energia természete szerint szétrázza a sejtek információját az életenergiával együtt. Így csak halott kalóriát kap a fogyasztó, akkor is, ha „csak melegítésre” használják. Hasznos tulajdonsága a mikrohullámnak, hogy a nem fémes tárgyakat és a vizet is fertőtleníti. A vizet az eljárás után azonban fel kell tölteni, hogy ne vonjon el energiát az elfogyasztójától.
A hagymafélékről
A hagymafogyasztás is külön fejezet a vegetarianizmus témájában. A hagymafélék tisztító és antibiotikus hatása közismert, ezért sok vegetáriánus előszeretettel nagy mennyiségben fogyasztja. (Meg is érezni rajtuk!) Valószínűleg a korábbi húsevésük információit próbálják tisztítani a túlzott hagymabevitellel. Azonban megint érdemes figyelembe venni az energetikai ismerettel rendelkező védikus étkezéskultúrát. Az ételek energetikai minőségét jellemzik a szattvikus, a radzsasztikus és tamasztikus jelzőkkel. A szattvikus étel a tiszta, a testnek mozgékony életerőt adó energia. Ezzel szemben a tamasztikus minőség fáradtságot, tunyaságot, merevséget okozó információ, melyet a mocsárban ülő krokodillal jelképeznek az indiaiak. Az előbbi két végpont között helyezkedik el a radzsasztikus, erőszakos tigris minőség. Ez egyfajta aktivitást ad a tunyáknak, hogy a tamasztikus langyos vízből képesek legyenek kiszállni.
Mint írtam, a kövér éhező az az ember, aki rengeteg kalóriát visz be a szervezetébe, viszont az elegendő ásványi anyagok, vitaminok, továbbá az élő energiát hordozó információk (enzimek, flavonoidok) hiányoznak a táplálékából
A hagyma elkészítési módja is követi az említett minőségeket. A főtt hagyma anyagai a levest tamasztikussá teszik. A friss hagymákban az energianövelő és tisztító hatású jellemzők mellett is megtalálható ez a fáradtságot, tunyaságot okozó információ, így meditáló embernek nem ajánlott a fogyasztása. A sült hagyma egy fokkal jobb, vízvesztéssel átalakul a szerkezete, radzsasztikussá válik. A krisnások a legszigorúbbak ebben a tekintetben, semmiféle hagymát és gombát sem fogyasztanak, mely utóbbit szintén a tamasztikus ételek közé sorolnak. A magyar konyhában megszokott hagymaalapot megfelelő fűszerezéssel válthatjuk ki, ezzel még finomabb, magasabb rezgésű ételt kapunk.
Ha valaki ma húst és egyéb sok tamasztikus étel fogyaszt, dinamikusnak és gyorsnak érezheti a teste működését pillanatnyilag, az erőszakosságot okozó radzsasztikus energia miatt. Ezek a minőségek az ételekből hosszú évtizedek alatt rögzülnek a sejtinformációba, hatásuk nem azonnal jelentkezik, és nem is szűnik meg azonnal az étrend megváltoztatásával. Akár hosszú évek is eltelhetnek, amíg az étel tamasztikus információi kiütik a sejtekből a szattvikus kódot. Ekkor jelennek meg a krónikus betegségek tünetegyüttesei.
A lakto-ovo, vagyis a tej mellett tojást is fogyasztó vegetáriánus félreértésből nem veszi figyelembe a fenti lelki és energetikai jellemzőket. Látszólag a tojás nem ölésből származik, azonban tartalmazza egy teljes állat kifejlődéséhez szükséges információkat, melyek radzsasztikusak és tamasztikusak. Ugyanakkor tartalmazza a sok ezer összezárt tojó stresszét. Jobban járunk, ha kihagyjuk az összes ételféleségből a szattvikusság elérése céljából.
A makrobiotika elvei
A modern makrobiotikus táplálkozás alapelvei hozzáalakíthatók a hazai viszonyokhoz, miután az éghajlat, évszak, életkor és nem szerint vehetjük figyelembe ajánlásait. Az ősi jin és jang elvek szerint felosztva a két szélső érték között a táplálékokat, egy egyenest kapunk. (Lásd a fenti táblázatot.) A jin oldalon a méz és a cukor jelenti a szélső értéket, míg a jang oldalon a só. Középen foglal helyet a kiegyenlített táplálkozást jelentő barna rizs és az egyéb gabonafélék. Ezektől a növekvő jang irányába találjuk az olajos magvakat. Velük bezárólag működik a vegetáriánus táplálkozási forma. Innen következnek az olyan állati termékek, mint a tojás, a hal, a szárnyasok, házi és vad emlősök, tulajdonképpen a világos húsoktól a sötétebbekig. Az állati termékek fogyasztása esetén, azok savasító és mérgező hatása miatt, a szervezet energiamérlege a kezdeti jangenergia-növekedés után felborul. A méregtelenítő szervek a túlterhelés miatt kifáradnak, a distressz állapotába kerülnek. Ez a krónikus betegségek energetikai alapja.
Az állattenyésztés során összezárt, stresszes, fehérjekoncentrátumokkal
etetett, majd megölt egyedek húsa az érzékeny személyekből idegenkedést vált ki
Látjuk, mi a végkifejlet: a húsfogyasztó társadalmakban az egészségügy képtelen uralni a kialakult helyzetet. A természetes gyógymódoknak nevezett méregtelenítő, a szervezetet lúgosító eljárásokkal a makrobiotika elvei is találkoznak. A középen elhelyezkedő gabonáktól a jin irányba indulva először a víztartalmú zöldségeket találjuk. Ezek tisztító, lúgosító hatásuk mellett energiával töltik fel a lemerült szerveket. A cukortartalmú gyümölcsök még jinebbek, végül az említett mézet és a cukrot találjuk.
A vegetarianizmus egyfajta félreértése, amikor valaki szó szerint veszi a növényfogyasztást. Ugyanis túl jinessé válik a szervezete, azaz legyengül. Az a helyes táplálkozási eljárás, ha a téli hidegebb időszakban több fűtő hatású gabonát és olajos magvakat fogyasztunk, melegben pedig inkább a hűtő hatású víztartalmú ételek kerülhetnek túlsúlyba. Itt is fontos az egyéni alkat kérdése. A húsfélékről lemondó személy fokozatosan hozzászokhat először a jangosabb módon panírozott vagy grillezett zöldségekhez, feltétlenül barna rizs vagy egyéb teljes értékű gabonából készült körettel. (A grillezésnél a zöldség vízvesztése a jang irányba tolja el az energiákat.)
Lehet úgy főzni az úgymond magyaros ízekkel, hogy nem használunk húst és tojást, sőt hagymát sem! Sokszor észre sem veszi az elfogyasztója, hogy másképpen készült az étel, csak nem lesz fáradt az evés után. A búzasikér (búzafehérje, glutén) és a tönkölyfehérje felhasználásával a pörkölt és rántott hús magasabb energiaszinten leutánozható. A panír teljes kiőrlésű gabonából, tojásmentesen készüljön. A telítetlen zsírsavakat tartalmazó olajokat kevésbé célszerű sütésre használni. Hevítéskor elvesztik kedvező tulajdonságaikat, illetve a panírba szívódva megterhelik az emésztőszerveket. Kis mennyiségű ghí elegendő a különböző alkalmazásokban.
Minél közelebb áll a természetben található energiaforráshoz a felhasznált hőenergia, annál kevésbé károsítja a táplálékot. A legkedvezőbb az egészséges fából készült faszénparázs
A hidegen sajtolt dió-, tökmag-, búzacsíra- stb. olajokat lehet kenyérre, salátára, párolt zöldségekre utólag tenni. A szinte halszagú lenmagolajjal kiválthatjuk a halfogyasztás (Omega3-zsírsav) igényét.
A tejtermékekről
Hagyományosan ezer évek óta öt állatfaj nőstényének a tejét használja az ember: ezek a szarvasmarhafélék (a vízibölény és a jak is idetartozik többek között), a lófélék (a szamár is), a teve, a juh és a kecske. A tejet legritkábban fogyasztották eredeti kifejt állapotában. A legtöbbször valamilyen eljárásnak vetették alá, így kapták meg a túró, sajt, vaj stb. különböző ideig tartós formáit. A vaj ghí (tisztított vaj) alakjában még meleg égöv alatt is legalább fél évig eltartható, alapjában főzéshez, sütéshez használják. Sőt az ájurvéda gyógyító rendszerében is fontos szerepe van. A régi magyar konyhában a tejtermékek feldolgozása során mindenképpen keletkező vajat használták zsiradékként. Később az olcsó sertészsír került előtérbe. Ebben az időben a vaj használatát diétás célból javasolták a szakácskönyvekben. Ma a vegetárius konyhában érdemes otthon készített, a mérgektől megszabadított ghít alkalmazni.
A nem-ártást követő társadalmakban a gabonák, hüvelyesek, zöldségek és gyümölcsök mellett a tejtermékeknek fontos kiegészítő szerepe van az étkezéskultúrában. Az indiai földművesről mondták régen, ha rendelkezett egy földdarabbal és egy tehénnel, akkor az egész családját képes volt ellátni élelmiszerrel. Ezért tartották szentnek a tehenet, és nem elfogyasztásra való áldozatnak tekintették.
A növényevő állatok is részben a növényekből kapják esszenciális aminosav-ellátásukat
100-150 évvel ezelőtt sok betegség kezeléséhez ajánlottak tejet. Az akkor magasabb energiaszintű tej vénuszi és neptunikus energiái az immunrendszeren belül a nyirokrendszert támogatták, a holdikus energia pedig a gyomorbajosak energiaszintjét vitte fel, ezzel gyógyító hatást fejtve ki. Jelenleg sok vita van a tejfogyasztás körül. Különösen néhány évtizede az emberekkel együtt az állatok energiaszintje is a töredékére esett. A nyirokproblémás, ezért sokszor tőgygyulladással küzdő tehenek teje a tapasztalatok szerint az emberben hasonló tünetegyüttest hoz létre. (Főleg a nők nyirokpangása a mellkörnyéken, allergiás, asztmás tünetek, daganatképződés stb.)
A tejet adó szarvasmarhák mai nagyipari tartása energetikailag kedvezőtlenül hat a tejre, ezért kerülendő a fogyasztása. Főleg a tejtermékek zsírtartalmában találjuk meg a takarmány kemikáliáit, az állatok kezelésénél alkalmazott hormonokat és antibiotikumokat. A jó körülmények között, szabadon tartott állatokból származó tejnek és tejtermékeknek lényegesen magasabb az energiaszintje. Valójában a krisnások által tartott tehenek „tudják”, hogy tejelési időszakuk lejártával nem küldik őket vágóhídra, és ezért még magasabb rezgésű, jobb minőségű tejet adnak.
A tejterméket is fogyasztó laktovegetáriánus az előbbiek szerint jobb, ha nem fogyaszt friss tejet. Ha hozzájut egészséges és jól tartott tehéntől származó tejhez és tejtermékhez, akkor azt érdemes fogyasztania. Az erjesztett formában készült joghurt fogyasztása nyáron ajánlott, ugyanis hűtő hatású. A kefir gombával készül, jobb az erre érzékenyeknek ezt figyelembe venni.
A sajtfélék megint kényes téma. Bizonyos sajtok erjesztéséhez halott állatból (borjúból) való szervet használnak, így fogyasztásuk lelki szempontból aggályos. A sajt zsírtartalmában található besűrítve a tejnél említett szennyező anyagok többsége, így ajánlatos nem a nagy zsírtartalmú lágysajtot, hanem a csekély zsírtartalmú keménysajtot fogyasztani. Ha juh- vagy kecsketejből készült tejtermékekhez jutunk, ezek nagyobb valószínűséggel jobb energiaszintűek, mint a tehéntejből előállítottak.
A három fehér méreg
Az emberek utóbbi száz évben felfokozódott energiavesztésével érzékszervi tudataik is eltompultak. Az étkezés, mint az érzékszervekkel kölcsönhatásban lévő tevékenység főleg a látáson, szagláson és ízlelésen keresztül fejti ki a hatását. A mai szaglószerv kevésbé érzékeli a negatív információt tartalmazó kellemetlen szagokat, így meg lehet „etetni” olyan étkeket, melyet a régi ember elutasított volna. Az ízérzék eltompulása miatt fokozott ízhatásokra, főleg sózásra van szüksége. Ezért a felmérések szerint átlagosan 8-12 gramm/nap a sófelhasználás, a helyesnek tartott 2-3 gramm/nap helyett.
A három fehér méreg: só, répacukor, fehérliszt
A három fehér méreg így a só, a répacukor és a fehér liszt. Az „édes élet” igénye, a szeretetéhség az édesítőszerek túlzott használatát hozta az utóbbi kétszáz évben. Az ipari cukornak nevezett répacukor egyik legfőbb közellensége az emberi szervezetnek. A középkori ember jól érezte magát édesítőszerek nélkül is. Az érett és aszalt gyümölcsök, továbbá kis részben az akkor nehezebben hozzáférhető méz kielégítette szervezetük egyébként is kiegyensúlyozott vénuszi igényét. A különböző működések, funkciókörök között úgy tűnik, hogy a máj és a hasnyálmirigy bírja a legtovább a helytelen életmód miatti megpróbáltatásokat, de cukorbetegek egyre növekvő száma mutatja, hogy itt az idő a változtatásra. Jó, ha először a fizikai okokon próbálunk változtatni, tehát csökkentjük a répacukor (és a fehér liszt) használatát.
Azonban főleg a gyümölcsök tartósításánál és a süteménykészítésnél merev elképzelésként beépült a nagymértékű répacukor-használat. Helyette egyharmad, esetleg egynegyed mennyiségű gyümölcscukor elegendő szinte az összes felhasználási módhoz. Kisebb részben édesítéshez nagy nyomelemtartalmú, finomítatlan nádmelasz cukrot használhatunk. (A szigorúbbak ezt sem ajánlják.) A természetes anyagok közül lehetne növelni a méz felhasználását is. Azonban az ájurvédikus tanácsok szerint a mézet ajánlatos 40 C-foknál nem magasabbra hevíteni, mert különben amává, azaz emészthetetlenné válik.
A táplálkozási szokások összefüggenek egy elképzelt gazdagság állapotával.
A költő is versében a gazdagságot jelképező, fehér lisztből készült kalácsot szeretett volna enni a fekete kenyér helyett. Nem tudta, hogy a malomipar „fejlődésével”, mely egyre finomabb liszteket állított elő, megfosztotta azt a magasabb energiatartalmú alkotórészeitől. Ez a tanítás, tudás hiányát is jelzi, tehát a lelki értékek csökkenése megjelenik a fizikai világ érdekeinek a sugalmazásában. Tehát a fogyasztó egyen nagy tömegben iparilag könnyen előállítható, silány energiatartalmú ételeket, nem számít, hogy tönkreteszi az egészségét. Másrészről az emberek a kálijúga (vaskorszak) mélypontjához közeledve úgymond vonzzák magukhoz tudatállapotukkal, mohóságukkal, nemtudásukkal a fentieket. Ha valaki elkezdi magában a változtatást a magasabb lelki értékek kifejlesztése irányában, akkor a környezet is elkezd egy idő után a jó irányba fejlődni.
Hozzáértők szerint a teljes kiőrlésű gabonákból készült kenyerek előállítása egyszerűbb és főleg a közhiedelemmel ellentétben olcsóbb (!), mint a hozzáadott anyagokat tartalmazó, ugyanakkor hasznos alkotóiktól megfosztott lisztekből készülteké.
A sütemények készítéséhez ajánlott a teljes őrlésű gabonákból kialakított keverékekhez aszalt gyümölcsöket, jó minőségű vajat vagy ghít, olajos magvakat és fűszereket alkalmazni alapanyagként. A kakaóport karobbal szokták helyettesíteni, de az utóbbi időben oldódik a kakaóval szembeni ellenállás, a krisnások is használhatják már a korábbi évek tiltásával szemben. A répacukorral készült alacsony kakaótartalmú csokoládék ideje kezd lejárni, inkább ezek voltak károsak az egészségre.
Forrás: Majoros János Károly – Természetgyógyász Magazin – XVII. évfolyam 6. szám
Képek: Természetgyógyász magazin, canva
Több ezer hallgatónk döntött már, úgy hogy elfogadja a segítséget, a tudást. Csatlakozz az Integratív Medicina Egészségklubhoz!
