A feladattudat kialakítása gyerekeinknél

Mutassunk példát

Az a gyermek, aki azt látja, hogy a szülő magától kevesebbet vár el, míg tőle többet követel, vagy a gyereket kíméli, míg magával szemben magas elvárásai vannak, arra tanítja a gyermekét, hogy az elvárások nem egyformán vonatkoznak mindenkire, így akár figyelmen kívül is lehet hagyni azokat. Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a gyermekünk vajon miért teszi meg a dolgokat, amiket kérünk tőle? Kialakult a feladattudat? Vagy csak akkor teljesít, ha ott állunk mellette?

A feladattudat kialakulása egészen kicsi korban kezdődik el

Mindig a gyermek életkorának megfelelően változtassunk az elvárásokon, mert ezzel támogatjuk megfelelően a harmonikus belső feladattudat, motiváció kialakulását.

Szülőként biztos a mi szánkból is elhangzott, hogy gyere, tedd meg a kedvemért….
Például, kicsi babák etetésénél: Egyet apa kedvéért, egyet anya kedvéért…, s soroljuk a testvéreket is.

Ez kicsi korban még belefér, hiszen a gyermek az irántunk mutatott szeretetből teszi meg ezeket, tehát a korának megfelelő eszközt választottuk ez esetben.
Viszont ha a gyerek folyamatosan külső kontroll miatt cselekszik, akkor nagyon nehéz lesz később erről leszoktatni.

Később már nem lesz elég, ha azért tanul, hogy nekünk megfeleljen, iskolás korára már egy belső motivációnak is ki kell alakulnia.

Ez egy belső szabályozó funkció, amely azt jelenti, hogy külső kontroll (ellenőrzés) nélkül is megteszi ami helyes és szükséges, és megtanulja nem tenni ami helytelen.

Iskolába kerülésre már elvárható egy gyerektől, hogy anélkül is megtegye amit kérünk, ha nem vagyunk jelen, ne csak akkor, amikor mellette állunk.

Tudjon késleltetni: tehát, tudjon várni arra amit szeretne. (Ezt gátoljuk azzal, ha minden kívánságát első szóra teljesítjük, nem kell vágyakozni egy játék után karácsonyig.)

A frusztrációs toleranciája kialakuljon: tanulja meg elviselni a kudarcból, konfliktushelyzetből adódó feszültséget. (Nem baj, ha ő is veszít egy játék során.)

Ha kialakul a jutalom és büntetés önszabályozásának képessége, akkor a gyermek büszke lesz magára ha jót tesz, és ha hibázik, azt felismeri, így ehhez képest tudja javítani a hibáját. (Csak az képes az iskolában javítani a hibáját, aki egyáltalán észreveszi azt.)

Az értékek beépülése, megszilárdulása attól függ, hogy a szülő milyen követelményeket támaszt magával, illetve a gyermekével szemben.

Jó, ha ez a kettő megegyezik. Amelyik szülő mind magával, mind gyermekével szemben azonosan magas, de teljesíthető követelményt támaszt, s a gyermekét a feladat teljesítéséért dicséri meg, az a gyermek később is megtanul magas követelményt állítani maga elé, s már a teljesítmény is örömet fog okozni neki.