fbpx

Újra visszaszámlálunk, de most a sulikezdésre

Vegyes érzelmekkel várja gyermek-felnőtt egyaránt az iskolát.

A leendő elsősök izgatottan várják, s büszkén mesélik mindenkinek, hogy végre iskolások lesznek. 

A kicsit nagyobbaknál is megfigyelhető, hogy örömmel kezdenek bele újra a tanévbe, de ahogy haladunk az idősebb korosztály felé, annál gyakoribb az a válasz, hogy nem akarnak iskolába menni. Pontosabban a tanulást nem várják, a barátaikkal viszont szívesen találkoznak újra.

Számunkra, szülők számára az iskolakezdés extra anyagi kiadásokat jelent, hiszen a gyermekünk valószínűleg nem a legolcsóbb füzeteket választja, s minden nadrágja a bokáját veri. Nem beszélve a szervezési dolgokról, a korábban kelésről, hogy a gyermekünknek reggelit készítsünk, tízórait csomagoljunk, s időben elindítsuk.

Az, hogy egy gyerek milyen szívesen indul újra az iskolába, sok-sok apróságon múlik.

Ezek külső, belső dolgok egyaránt.

Külsőségek között említem azt, hogy a gyermeknek milyenek a tanszerei, táskája, esetleg új ruhái, melyeket már az egyre fiatalabb gyerekek is maguk szeretnek kiválasztani.

Szerintem jó, ha választhatnak kedvüknek megfelelő füzeteket, ceruzákat, hiszen ha örömmel veszik kézbe ezeket a szép tárgyakat, ez is hozzásegíti őket a tanuláshoz.

Mit lát gyermekünk, ha minket néz?

A nem látható dolgok már egészen kis kortól ivódnak beléjük, s nem most a tanév kezdete előtt kell ezekkel kiemelten foglalkoznunk, hanem az egész életünk folyamán adjuk át a gyerekeknek. Mégpedig azáltal, hogy mit lát gyermekünk, ha minket néz?

  • Mi szeretünk dolgozni járni? 
  • Szeretjük a munkánkat? Örömünket leljük benne? 
  • Mesélünk neki arról, milyen sikereink vannak a hétköznapjainkban, milyen eredményeket értünk el a munkánkkal? MIért fontos amit csinálunk?
  • Lájtja-e, hogy mi is folyamatosan képezzük magunkat? Munka mellett is fontosnak tartjuk a tanulást?
  • Ha valamilyen kérdését nem tudjuk megválaszolni, utánanézünk, s később ezekről újra beszélgetünk?

Ha ezek igazak ránk, és ezt tudjuk sugározni, akkor eleve szerencsések vagyunk. Ha mégsem úgy alakult az életünk, hogy azt végezzük amit szeretünk, akkor viszont figyeljünk oda, hogy ne tanítsuk rá a gyermekünket, a szenvedés minden nap beállítódásra. Kerüljük az ehhez hasonló mondatokat: “Már megint hétfő van.” “Alig várom, hogy hétvége legyen!” 

Este vacsoránál jó téma lehet, ha mesélünk gyermekünknek a napunk apró örömeiről. Ezáltal ő is elkezdi keresni azokat a sajátjáéban, s egyre szívesebben mesél.

Az esti lefekvésnél, mese után is beszélgethetünk még gyermekünkkel. Ilyenkor általában szívesen megnyílik, s elmeséli mi zajlik benne.

Farkas Eszter

TSMT-terapeuta

Több ezer hallgatónk döntött már, úgy hogy elfogadja a segítséget, a tudást. Több, mint 2000 értékelés érkezett a kurzusokra. Csatlakozz az Integratív Medicina Egészségklubhoz!

ZOONO - A fertőtlenítés új technológiája




Címkép: Max Fischer fotója a Pexels oldaláról

További bejegyzések

További előadások

Illés Adorján – Az Út…

Az út… ELENGEDÉS – ELKÖTELEZŐDÉS Illés Adorján 4 év alatt 39 országon át 46000 km-t tekerve megkerülte a Földet kerékpárral.Expedíciója során felettébb sok mindent látott

Tovább »

Sikeres feliratkozás!

Köszönjük!