Mi a gondolat?
A Wikipédia szerint: A gondolat az adott külső benyomások és ezekből lecsapódó képzetek után önálló működése az agynak vagy észnek. A gondolat az ész szabad működésének eredménye, és mint ilyen főképp valamely ítélet formájában lép föl. Vagy miután a gondolkodás orgánuma a nyelv, a gondolat egyszersmind egy mondat, szentencia alakjában jelenik meg. A gondolat mindig egy rövid szavakba foglalható eredménye a hosszabb-rövidebb gondolkodásnak.
A jó gondolatok, melyek vagy tüzetesebb tanulmányból, vagy ötletből eredtek, és többnyire a cél és eszközök sikeres összeillesztésében nyilatkoznak meg. Néha a gondolat annyit is tesz, mint szórakozottság, magába mélyedés, és itt a gondolat éles ellentéte a friss érzéki benyomásnak.
Rudolf Steiner az antropozófia (egy világnézet és megismerési út) megalkotója szerint a gondolat a gondolkodás eredménye. A gondolkodást az ember szelleme, individuuma használja -fizikai agytól független módon – a lét megismerésére. E szellemi tevékenység eredménye a fizikai agyban tükröződve: a gondolat. Maga a gondolkodás a hétköznapi tárgyi tudatban nem tudatos, hanem csak a gondolat, azaz amit az agy a tudatba reflektált. Az agy szerepe tehát a tudatosításban van. Amennyiben az agy bizonyos mértékig aktív szerepet játszik bizonyos gondolatok tudatba vetítésében a gondolkodó individuum akarata nélkül, az az antropozófia szerint nem gondolkodás, hanem asszociálás, vagy kényszerképzetek felmerülése.
A sámánok “titka”
Több ezer éve tudjuk, hogy a gondolatnak mágikus ereje van, amivel gyógyítani is lehet. Ősi gyógyításunkban a sámánoknak kitüntetett szerepük volt, és primitív népeknél még ma is van. A sámánok olyan képességgel rendelkeznek, amelyet földi halandó nehezen tud elképzelni. Honnan van ez az erejük? Miért nincs nekünk hasonló képességünk? A válasz egyszerű: elkényelmesedtünk, és nem gyakoroljuk.
Mindenkiben megvan ennek a képességnek a csírája, amit kellő gyakorlattal kifejleszthetünk, ha hiszünk benne. Miért kell hinni? Azért, hogy képes legyen elhárítani azokat a belső akadályokat, gátakat, amelyek lehetetlenné teszik ezeknek a képességeknek a kifejlődését. A ma is primitív körülmények között lakó ausztráliai őslakók meg tudják mondani, hogy hol található a homok alatt víz, mert nekik ez létkérdés. A látnokok is rendelkeznek egy speciális képességgel. Közkézen forognak történetek, amelyben valaki megérzett, vagy megjósolt valamilyen közeli vagy távoli jövőben bekövetkező eseményt, ami többnyire be is következett, és aminek pontos magyarázatát még ma sem tudjuk. Mindannyiunk életében lehettek már hasonló események is, amit rendszerint a véletlen számlájára írunk, de ha ez sorozatosan történik, már pedig sokan lehetünk. Így, akkor nem biztos, hogy csak a véletlen játékáról van szó.
Ismert, hogy közösségek együtt gondolnak bajba jutott társukra, imádkoznak érte, és a gondolat energiájával gyógyuláshoz segítik a rászorultat. Kerpel-Fróniusz Ödön gyermekgyógyász professzorom mesélte, hogy reménytelen, gyógyíthatatlan beteg gyermekek, akiknek ágyánál édesanyjuk virrasztott, meggyógyultak, míg másokat, a legjobb nővérek gondos ápolása ellenére is elvesztettek. Milyen erők játszottak itt szerepet? Mit tudnak az édesanyák, amit a legtapasztaltabb orvosok, nővérek és gyógyszerek sem tudnak?
A mai evidenciákra kihegyezett orvostudomány ezekkel a dolgokkal nem tud mit kezdeni
A csodák kategóriájába sorolja, és mint ilyent, kiönti a fürdővízzel együtt a gyereket is. Az élet titka abban rejlik, hogy meg tudjuk-e tanulni, hogyan használjuk ki gondolatainkat, hogy az fejlődésünket segítse, ne pedig a visszafejlődésünket. Ez a „titok” egyáltalán nem titok ma, mert 2500 évvel ezelőtti tanítóink, Buddha és Jézus is ezeket tanította. Egy időre megfeledkeztünk róluk a Descartesi materializmus jegyében, de nagyjaink mindig tudták, hogy létünk honnan ered. Max Planck (1918) a Nobel-díjas fizikus mondta: „hitednek kell lennie”! A tudomány ma kezd visszatérni ezekhez a tanokhoz, amikor azt bizonyítja, hogy nem csupán a génjeink, hanem a gondolatunk, hitünk szabályozza, határozza meg életünket.
Mérhető a gondolat teremtő ereje?
Azt, hogy egy atomrobbanásnak mekkora ereje van, tudjuk mérni. Ha valakinek jó szeme van, akár több száz kilométerről is láthatja a robbanás gombafelhőjét, szeizmográfok sora pedig méri a lökési energiáját, akár ezer kilométer távolságból is. De azt, hogy a gondolatnak mekkora energiája van, nem tudjuk mérni. Az agy működésével kapcsolatos számos működés paramétereit képesek vagyunk regisztrálni, de ma még nem tartunk ott, hogy a gondolat teremtő erejét meg tudjuk mérni. Ha valamilyen kísérlet révén mégis sikerül láthatóvá tenni, akkor az eredményt rendszerint általános kétkedés veszi körül.
Induljunk ki abból, hogy gondolkodásunk az agy teremtménye, és azon belül is a parányi idegsejtek játszanak elsődleges szerepet benne. Ezek az idegsejtek áramot termelnek, és un. „hírvivő” kémiai anyagokat választanak ki. Ezt az áramot burkolt vezetékeiken akár két méterre is veszteség nélkül juttatják el. Itt egy speciális szerkezeten keresztül átkapcsolnak az izomrostra, és azt mozgásba hozzák. Ez az idegrendszer működésének az alapja.
Ahol áram van, ott mágnesesség is keletkezik, tehát gondolataink keletkezésekor az idegsejtek működése alatt elektromágneses hullámok keletkeznek. Ezeket ma már mérni is tudjuk. Az elektromosságot EEG-vel (elektroencephalográf), a mágnesességet MEG-gel (mágneses elektroencephalográf) mérni és láttatni is tudjuk. Az elektromágneses hullámokról tudjuk, hogy fénysebességgel, akadálytalanul terjednek, ezek szerint gondolataink is fénysebességgel, akadálytalanul terjednek.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyetlen gondolatunk egy másodperc alatt hétszer megkerüli a földet. Ahogy az egyes hangoknak más a frekvenciája, úgy a gondolatainknak is más az elektromágneses rezgési frekvenciája, tehát a gondolataink megfelelő frekvencián üzenetet küldenek a környezetünknek, miközben a saját testünk is érzékeli, átveszi ezeket a rezgéseket.
Az aura
Walter John Kilner (1847-1920) sötét üveglapon át erős fénybe nézett, majd egy halványabb lapocskán keresztül egy amputált betegre, és akkor egy halvány derengő fényvonalat látott a páciense körül, amelyik három részre különült el. A test közvetlen közelében egy sötét 2,5 mm-es szalagszerű sáv haladt, ami nem követte az amputációt. Ezen kívül egy 5-10 cm-es csipkés, barázdált burok, a belső aura található, amelyik a beteg helyeken veszített élénkségéből. Legkívül pedig egy halványodó 10-13 cm-es burok volt, ami leghívebben követte a beteg területeket. Amikor az orvos megkérte betegét, hogy gondoljon szeretettel egy rokonára, akkor az aurája lágy zöldes színű lett. A haragot, félelmet érző ember aurája összeszúkült, torzult, és amikor megnyugodott, az aura is lecsillapodott, visszanyerte eredeti formáját, színét.
A belső aura még azelőtt változásokat mutatott, mielőtt a betegség egyáltalán elkezdett tüneteket produkálni. A testünket körülvevő energiamező már előre jelzi, hogy a szervezet állapotában negatív folyamat indult el. A szívmegállást követően, a halál beálltával az aura nem azonnal hagyja el a testet, ez két órától akár hat napig is eltarthat. Amíg az aura jelen volt, a test nem indult bomlásnak.
Minden élőlények van aurája
H.S. Burr (1972) a növények elektromosságát vizsgálta, és azok felszínén jelentős ingadozást talált napsütéskor és éjszaka, vagy holdtöltekor. Dr. Leonard Ravitz kimutatta, hogy jelentős felszíni Volt-beli különbségek voltak azoknál, akik jól érezték magukat, szemben azokkal, akik rosszul. A nők felszíni feszültsége ovulációkor megnőtt. A hasfal polaritása megváltozik évekkel a méhdaganat növekedése előtt. Kirilian az élőlényekről készített fotókon észrevette azok szélén a furcsa, a körvonalat kísérő ragyogást, az aurát.
A növényeken mérhető feszültségváltozások azt is jelentik, hogy azok egymással ezen az úton kommunikálhatnak. Ezt jól példázza a két cseresznyefa története. Egymás mellett nőttek, terebélyesedtek. Egy idő után a gazdának úgy tűnt, hogy egymást zavarják már, és az egyiket a föld felett óvatosan elfűrészelte. Az épen hagyott másik fa hat órán belül elszáradt,
Testünk több mint sejtek, molekulák, atomok halmaza.
Sejtjeink élnek, állandóan lüktetnek, pulzálnak, miközben fényt árasztanak, un. biofotonokat. Ez biztosítja az egész test körül az aura fényjelenségét. A mérések azt mutatják, hogy az általuk kibocsátott energia mennyiségét, minőségét tudatunkkal, szándékunkkal, gondolatainkkal képesek vagyunk befolyásolni. Akaratunkkal, gondolatunkkal még a saját átörökítő anyagunkat, a DNS-ünket is felülírhatjuk (Gariaev, 2011). A víz szerkezetére is befolyással vagyunk. Ezt Masaru Emoto (2007) megfigyelései és fagyasztott kristályokról készített fotói bizonyították. Szervezetünk mintegy 70%-át víz alkotja, amit gondolatainkkal képesek vagyunk befolyásolni. Nem mindegy, hogy rendezett vagy rendezetlen szerkezetű víz áll a sejtjeink rendelkezésére.
A gyógyító gondolat tükre: az aura
Az auránk színe, intenzitása napközben állandóan változik. Jelentős különbség van a biofoton kibocsátásban a meditáló és nem meditáló emberek között. Érzelmeink is nagyban befolyásolják, hogy mennyi és milyen minőségű hullámot árasztanak ki szervezetünk sejtjei. Ha valaki koncentrál arra, hogy minél több biofotont bocsásson ki szervezete, akkor a belőle áradó hullám azonnal megváltozik. Ez rögtön visszahat a testére is, sejtjei, légzése harmonikusabbá, a sejtanyagcsere erősebbé válik.
Ebből következik, hogy a szándék irányította gondolattal az egyének ideiglenes zavarokból, de akár súlyos betegségekből is meggyógyíthatók (Erős, 2014). Ezzel megtalálták az öngyógyítás tudományos alapjait. A különböző gyógyítók, kézrátétellel biofotonokat juttatnak saját szervezetükből a beteg személybe, annak kóros rezgését harmonizálják a saját egészséges rezgésükkel, és elindítják a gyógyulást. Az öngyógyításnál az ember maga készteti saját sejtjeit magasabb, helyes rezgésszintre, ami miatt viszont az immunrendszer rákapcsol, és a szervezet elkezd regenerálni.
Gondolkodásunk energiája megváltoztatja a testünket körülvevő energiaköpenyt, az auránkat, ami percről percre változó mintázatú, mégis személyiségünket hűen tükrözi. Az auránk olyan, amilyenre gondolatainkkal, szándékainkkal színezzük (Erős, 2014). Az auránk a spirituális ujjlenyomatunk, ezért ügyelj gondolataidra, urald gondolataidat!
Folytatása következik…
Érdekel? Olvasd tovább dr. Guseo András könyvét!
kép forrása: https://www.chronicle.com/
