Válság? Vegyünk elő egy ***** lámpát!

Akik követik rendezvényeinket, hosszú évek óta hallják: a világ 2020-ig marad olyan, amilyennek ma ismerjük. Pontosabban 2020-ban olyan események várhatóak, amelyek, ha nem is ismeretlenek a történelemben, számunkra, ma élő emberek számára elképzelhetetlenek. És olyan fajtából valók, amelyek, hogy szépen fogalmazzunk, kihívások elé állítják az embert. Mondhatni, válság közeleg. De milyen?

Homokba dugjuk a fejünket! Nyakunkon a válság?

Az elmúlt öt évben elhangzott kulcsszavak: Deutsche Bank, Euro csőd, hiperinfláció; járványok; időjárási anomáliák, szándékosan gerjesztett vallási és faji konfliktusok, tokiói olimpia. Ne váljanak mindezek a következő öt év valóságává!

Nem könnyű a témában ügyesen fogalmazni, ugyanis minden kimondott szónak vagy leírt gondolatnak valóságot teremtő ereje van. A kérdés jóval túl lép a spirituális irodalmon, és ezer oldalról tudományos bizonyítást nyert; akit érdekel nagyon komoly munkákat találhat a témakörben, egy rövid bejegyzést mi is írtunk róla.

Tehát amikor valamilyen kellemetlen, lehetséges jövőbeni eseményről beszélgetünk, érdemes ügyelnünk arra, hogy ne váljunk magunk is ezen alternatív valóság rész-teremtőivé. Ugyanakkor vannak olyan események, amelyek mindenképpen bekövetkeznek, akár a „beléjük fektetett teremtő energiák”, akár a dolgok sajátos természete miatt. Ha ezekről az eseményekről nem akarunk beszélni, vagy esetleg még hallani sem, („Én ilyen negatív regéseket nem engedek be az életembe!” típusú érvek), akkor nem független, emelkedett szellemiségű emberek vagyunk, hanem struccok, akik a nemtetszik dolgok elől homokba dugják a fejüket.

Amikor a katasztrófavédelem szirénázva bejelenti, hogy óriási szökőár közeleg, akkor ne béreljünk ki még egy napágyat és egy koktélt! Akkor menjünk biztonságos helyre családunkkal, készüljünk fel a károk mérséklésére, és segítsünk azon, akin esetleg tudunk! Amikor pedig már ténylegesen itt a cunami, minden állat megvadulva menekül, és szemmel láthatóan érkezik a több tízméteres, szélsebes vízoszlop, akkor végképp nem érdemes gyertyát gyújtani, és pitypangfüzérrel a hajunkban körtáncot járni, mondván, ezek a károgó vészmadarak elrontják a reggeli meditációnkat!

A baj az, amikor a jóllakott turista tudatlan, és nem ismeri a jeleket. Ezért aztán begyalogol a kilométerekre visszahúzódott óceán medrébe, hogy az orkán közepette ámulattal kamerázza az felfoghatatlan sebességgel feléje robogó, ötvenméteres vízfalat.

Vannak olyan dolgok, amik jönnek, akkor is, ha zavarják világképünket vagy spirituális öntudatunkat

Úgy fest, hogy a világ gyökeres átalakulás előtt, alatt áll. Válság? Az intő jelek egy kis részét nem látjuk, mert … nem láthatjuk. A jelek nagyobb része azonban itt van a szemünk előtt, csak egyszerűen el vagyunk varázsolva. Szarumán ott kántál a toronyban, és már fel sem tűnik, hogy megbabonázott minket. Ez a kommunikációs torony felfoghatatlan sebességgel ontja felénk a félrevezető információkat, és az emberek elsöprő többsége akkor sem látja meg a dolgokat, amikor az orra előtt van.

Oké, a kép kezd hasonlítani a Brian élete prédikációs jelenetére, ahol mindenféle toprongyos messiás jelölt riogat a Fenevaddal, de akkor is tény: a XXI. századi médiafogyasztási szokások elvették az emberek összetett dolgok megértésére való képességét, sőt, általában véve a józan ítélőképességét.

Megfelelő ismeretekre alapítva, egy fajta józan, logikus gondolkodási sémát követve értelmezhetőek a világ eseményei, és jó eséllyel kiszámíthatóak a jövőbeni történések.

„De én ezekről nem akarok hallani! Válság? Kikérem magamnak, hogy riogassanak! Elvégre a stressz az egyik legveszélyesebb dolog a világon!”

Ne féljünk szembenézni a tényekkel

Tegyük fel, hogy sétálunk az éjszakai erdőben. Legyen dzsungel! És ott elöl, talán tíz méterre előttünk valami mozog a lombok között! Adrenalin, megváltozó keringés, megfeszülő izmok, elszabaduló szabad gyökök – naná! Ez maga a stressz. Amikor az ember érzi, hogy valami veszélyes dologgal áll szemben, az maga a nagybetűs stressz, amibe, ha túl sokáig tart, bele őszül, majd bele hal. (Esetleg még mindezeket megelőzően felfalja a jaguár.)

Ott van előttünk valami félelmetes dolog, talán az említett vadmacska, talán egy ötméteres piton, talán egy tarantula fészek! Mit tegyünk?! Hát vegyünk elő egy … zseblámpát, és világítsunk oda!

Lehet, hogy nincs ott semmi. Esetleg dúl a szerelem a kismajmok között, ennyi. Huh, mázli!

De az is lehet, hogy tényleg ott a fenevad! Oké, akkor most már legalább tudjuk. A horrorfilmek is addig rémisztőek, amíg meg nem látjuk a szörnyet. Utána már lecsúszik a popcorn. A stressz szint jóval lejjebb megy. De ami a lényeg: most vár van esélyünk, hogy kikerüljük! Ha tudjuk, mi áll előttünk, jóval kisebb a stressz, és fel tudunk rá készülni! Esetleg magunkra rántjuk bekecsünket, ami valamelyest megvéd minket a támadástól. Vagy, ha többen vagyunk, esetleg elzavarjuk a dögöt, és meg sem történik a dolog.

Ezért érdemes kinyitni a szemünket, és szembe nézni azzal, ami van. Felkészülünk rá, bicskát rántunk, tüzet csiholunk, és a jaguár némi mérlegelés után inkább lelép. Kiérve az erdőből, a faluban nevetve kérdezik a jószomszédok: „No lám, még élsz, hát hol vannak a szörnyeid? Eh, te paranoiás…” Legyen ez a legnagyobb bajunk!

Kérdezem: kinek van A), B) és C) terve arra az esetre, ha egy járvány miatt leáll a nemzetközi közlekedés és áruszállítás? Ha levágják a haszonállat állományt? Ha beüt egy szerényebbnek mondható, hétszámjegyű infláció? Ha leszakad két méter hó? Ha elmegy az áram? Ha megtévesztett és megvadított emberek tömegei válnak ilyen vagy olyan ideológia mentén agresszívvá? Mondhatni, beüt egy igazi válság? Ki van tisztában vele, hogy hogyan táplálkozhat krízishelyzetben is úgy, hogy az egészsége megmaradjon? Vagy, hogy hogyan tartható az immunrendszer olyan állapotban, hogy mindenfajta fertőzéssel könnyedén, külső segítség nélkül megbirkózzon? Az legtöbb ember fejében ez egy Netflix sorozat, pedig valójában a jelenkori emberi történelem egy napja. Persze, az az ország egy távoli kontinensen van, ez meg, hát, ez a balkán, azok meg a franciák, ezek meg az olaszok…

Ha valaki tudni szeretné, hogy milyen az, amikor zűr van, olvassa el mit történt nem is olyan régen Argentínában, vagy mi történt a szomszédunkban. Esetleg olvassa el Marc Elsberg magyarul is megjelent Blackout című könyvét. Nagyon elgondolkoztató irományok.

Az égiek azokat segítik, akik magukat is megsegítik

Most van az az időszak, amikor sokaknak feltűnik, hogy megvadultak az állatok, és az óceán visszahúzódott… A jó szeműek már azt is látják, hogy a távolban valami víztömeg közeleg. Mindenkinek látnia kellene!

Ha nincsenek helyes történelmi, gazdasági, politikai, tudományos stb. információink, ÉS ezzel egyidejűleg nem vagyunk képesek megfelelően gondolkodni, akkor egész egyszerűen egy szám vagyunk a tömegmanipuláltak statisztikai mutatóiban. Nem tudjuk irányítani az életünket, pláne nem a világot, és elsodor minket az első ár.

Egy ország ereje és egy ország biztonsága alapvetően két dolgon áll vagy bukik. Egy: az emberek fizikai és mentális egészségén. Kettő: az ország gazdasági erején. Közelebbről, azon, hogy az adott ország képes -e fizikailag is megfogható, csúcsminőséget képviselő, exportképes termékek előállítására. (Ez nyilván az előbbi függvénye.)

Ehhez képest ma az emberek tömegei eszik a szemetet, ami lerombolja egészségüket és biokémiai értelemben nullázza le immunrendszerüket. Emberek tömegei csüngenek Szarumán telekommunikációs tornyain, és nagykanállal falják a virtuális valóságot vagy a nettó hazugságot. És amikor valaki valós megoldást kínál, tudatlanságukban sarlatánt kiáltva kinevetik és kiközösítik, ahogyan a rádiózás előnyeit ecsetelő mérnököt is kiközösítette volna Kolumbusz és legénysége annak idején. A maga nemében ezt is nevezhetjük úgy, hogy válság….

Az égiek azokat segítik, akik magukat is megsegítik. Ez a bolygó ugyanis nem a meditáció, hanem a cselekvés bolygója! És ez az élet elsősorban nem a spiritualitásról, hanem a cselekvésről szól. Avagy, cselekedjünk, hogy olyan világban élhessünk, amely teret enged a spirituális fejlődésnek.

Szerezzünk információkat, és készüljünk fel addig, amíg még ez semmibe nem kerül!

Futó Gábor – hoerapia.hu