Egyensúlyban az egészség – az oxidáció és a redukció “titkai”

A hétköznapi nyelvben is gyakran használjuk az “idővel rozsdásodik a szervezet” kifejezést. Valójában a metafora meglehetősen pontos: az öregedés folyamata a testben lezajló oxidáció.

Ha valakinek valamely szervével (májával, veséjével stb.) problémája van, akkor ott lokális oxidációról beszélhetünk. Az öregedés maga pedig egy általános, az egész testet érintő oxidáció.

A DNS-ben ugyan kódolva van az emberi élet maximális időtartama, ám az, hogy ezt a maximális élettartamot kiváló egészségi állapotban éljük le, elméletileg minden további nélkül lehetséges. Aki képes az oxidációt megállítani, visszafordítani, az egész életében kiváló formában van!

Az anyagcsere

Az anyagcsere a katabolikus (a sérült, elöregedett sejteket lebontó, ürítő) és az anabolikus (a sejteket újjáépítő) folyamatok összessége. A katabolikus, lebontó folyamatok az oxidációhoz, az anabolikus, újjáépítő folyamatok a redukcióhoz kapcsolódnak. A jó anyagcseréhez a két kémiai folyamat egyensúlya szükséges.

Az élekor előre haladtával ez az egyensúly természetesen eltolódik, hiszen az emberi test növekedése lassul, de a két folyamat (életkornak) megfelelő aránya mindenkor jó egészséget eredményez.

 

Az oxidáció és a redukció, avagy a pozitív és a negatív ionok

Az oxidáció/redukció folyamata során tulajdonképpen az a kérdés, hogy az atomokban a protonok vagy az elektronok vannak -e többségben.

Kémiailag vizsgálva a betegségeket, tulajdonképpen mindegy, hogy mi egy betegség neve. Ha a szervezet elektronokat kap, elindul a redukció, vagyis a gyógyulás folyamata. Mindez megkérdőjelezi a sok-sok ezer különböző gyógyszer létjogosultságát. Maguk a gyógyszerek (csakúgy, mint az alternatív gyógykezelések, vagy akár az egészséges táplálkozás) csak akkor segítenek a gyógyulásban, ha általuk elektronhoz jut a szervezet.

Az atomok meghatározott, csak rájuk jellemző számú, pozitív töltésű protonnal rendelkeznek. (Így például a hidrogénnek mindig egy, a vasnak mindig huszonhat, az aranynak mindig hetvenkilenc stb. protonja van.) Az atomok negatív töltésű elektronjainak száma alapvetően megegyezik a pozitív töltésű protonok számával: ekkor beszélhetünk elektromos értelemben vett egyensúlyról. Az atomok azonban az elektronokból (a protonokkal ellentétben) viszonylag könnyen többletre vagy hiányra tudnak “szert tenni”. Ha egy atom elektronokat veszít, akkor a fix számú protonok kerülnek többségbe, vagyis az atom pozitív ionná válik. Ha ellenben elektrontöbblethez jut, úgy negatív ion lesz belőle.

A pozitív ionok igyekeznek visszajutni az egyensúlyi állapotba, ezért más atomoktól veszik el elektronjaikat: oxidálják azokat. Ez szerves és szervetlen atomoknál (molekuláknál) egyaránt megtörténik: a vas elrozsdásodik, a szerves molekulák (például a DNS) sérüléseket szenvednek vagy szétesnek.

A negatív, elektrontöbblettel rendelkező atomok ezzel szemben képesek leadni felesleges elektronjaikat. Ezzel egyrészt semlegesítik a pozitív ionokat, másrészt pedig helyreállítják a pozitív ionok által megrongált atomokat, molekulákat. Ez a folyamat a redukció.

(Így tulajdonképpen negatív ionok és pozitív ionok, mint olyanok nem léteznek. Helyesebb, ha az egyes atomok ilyen vagy olyan állapotáról beszélünk.)

Más szempontból közelítve a kérdéshez: savasság esetén a pozitív, lúgosság esetében a negatív ionok vannak többségben.

 

Mi is tulajdonképpen az egészség és a fiatalság? 

A betegség és az öregedés az oxidációval, az egészség és a fiatalság a redukcióval egyenlő.

Ha a táplálékunkban, a levegőben, a vízben és általában véve a környezetünkben a negatív ionok vannak többségben, a egészségügyi problémáink nagy része megoldódik. Egyes ruhaneműk, (jellemzően a szintetikus anyagból készültek) eredendően elektronhiányosak, ezért a szükséges elektronokat a mi testünkből rabolják! Ebben az esetben voltaképpen a ruházatunk oxidál, öregít minket. Ugyanez elmondható a vegyszerek, tisztítószerek, kozmetikumok (hajszínezők, parfümök, szappanok, samponok) stb. jó részéről. Természetesen vannak elektrontöbblettel rendelkező termékek is.

Az egyik legfontosabb és leghétköznapibb környezeti tényező a víz. A klórral kezelt víz, legyen az ivóvíz vagy az uszoda vize, nagyon erős oxidációs hatással bír!

 

(Magának a klórozásnak az alapvető célja a baktériumok elpusztítása. Jó azonban, ha szem előtt tartjuk, hogy testünket hatvanezer-milliárd olyan sejt alkotja, amely önmagában szemlélve nem sokban különbözik a baktériumoktól. Minden egyes emberi sejtnek fontos alkotóeleme a mitokondrium, mely sejtszervecske az oxigén felhasználására egyedüliként képes és alkalmas. A sejteknek ezen alkatrésze pedig evolúciós szemszögből nézve bakteriális eredetű, vagyis saját sejtjeinkre “kvázi baktériumokként” is tekinthetünk. Emellett, körül-belül háromezer féle különböző “valódi” baktérium él velünk, bennünk, a szervezetünkben. Ezek a baktériumok létszámukat tekintve messze felül múlják saját sejtjeink számát: a legújabb kutatások szerint több, mint ezermilliárd lakótársunk van!)

 

A testet oxidáló, külső (pl. vegyszerek, elektroszmog) vagy belső (stressz) forrásokból származó pozitív ionok tehát betegségeket okoznak, és öregítik a szervezetet, míg a redukciós folyamatokat eredményező negatív ionok, (mindenekelőtt az aktív hidrogén) helyreállítják, fiatalítják testünket. Környezetünk oxidációs vagy redukciós hatása az egyik legfontosabb mércéül kell szolgáljon hétköznapjaink, a mindennapok választása (pl. vásárlás) során!

Futó Gábor – hoterapia.hu

 

Több ezer hallgatónk döntött már, úgy hogy elfogadja a segítséget, a tudást. Több, mint 2000 értékelés érkezett a kurzusokra. Csatlakozz az Integratív Medicina Egészségklubhoz!