Az alvás és az alvási fázisok

Az alvás életünk létfontosságú és nélkülözhetetlen része. Szükséges a test regenerálódásához, a napközben tanult új ismeretek rendszerezéséhez, feldolgozásához. Az ébrenlét alatti érzelmi hatások is részben alvás alatt kerülnek a helyükre. Megfelelő mennyiségű és minőségű alvás hiányában fáradtak, álmosak leszünk.

Koncentrációs készségünk romlik, reakcióidőnk, amellyel pl. vezetés közben a veszélyes helyzeteket elhárítjuk, szintén romlik, nehezebben jutnak eszünkbe dolgok, és nehezebben is tanulunk új ismereteket. Súlyos alváshiány a test leromlásához, az immunrendszer legyengüléséhez vezet. Állatkísérletek kimutatták, hogy az alvás megakadályozása egy idő után halált okoz. Az alvás-ébrenlét ciklus illeszkedik a Föld forgásához kapcsolódó nappalok és éjszakák váltakozásához, ami az emberen kívül az állat- és növényvilágban is megfigyelhető valamilyen formában. Alvás alatt a külvilág ingereire csak korlátozottan reagálunk. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy az alvás egy visszafordítható és kívülről megszakítható eszméletvesztéses állapot.

Hogyan alszunk?

Bár kívülről azt figyelhetjük meg, hogy egy jó alvó este lefekszik, és reggel felkel, akár anélkül, hogy ezalatt egyáltalán megmozdulna, valójában sok minden történik a szervezetben az éjszakai alvás közben. Az éjszakát kb. másfél órás ciklusokban alusszuk át. Egy cikluson belül megfigyelhetünk mély és felületes alvást, illetve álomalvást.

Az alvás első részében inkább a mélyalvás a meghatározó, míg az éjszaka második részében a felületes és az álomalvás (REM-alvás: rapid eye movement = gyors szemmozgás) a jellemzőbb. A 1. ábra szemlélteti a normális alvásmenetet, amelyen láthatók az egyes alvásciklusok, illetve azokon belül az alvás mélységének változásai. Mély alvás alatt a szervezet lelassul. Ilyenkor csökken a légzésszám, alacsonyabb értékre áll be a vérnyomás és a pulzus, lejjebb megy a belső hőmérséklet. Az emésztés is lassul, valamint lecsökken a vizeletelválasztás mértéke. Az izomtónus csökken, vagyis az izmok ellazulnak.

Az alvás kóros állapotai

A disszomnia alvászavarok gyakori formája, mikor a beteg idejében elalszik, viszont kora hajnalban felébred és nem tud visszaaludni. Sokszor azonban ennek az ellenkezője figyelhető meg. Ilyen esetben a beteg nehezen és későn alszik el, az ébredés viszont normális időben következik be. Az alvás mennyisége így mindkét esetben lecsökken, ami teljesítményzavarokhoz, nappali álmossághoz vezet. A nehezített elalvás már néhány alkalom után önmagát gerjesztő folyamattá válhat.

A hormonális rendszerben is változások figyelhetők meg. Megemelkedik többek között a növekedési hormon szintje, és egészséges emberben sokszorosára nő a melatonin hormon szintje is. Az álom fázisra, azaz a REM-alvásra a változékonyság jellemző. Ekkor rosszabb a hőszabályozás, és légzésünk is valamivel szabálytalanabbá válhat. Ilyenkor észlelhetjük hálótársunk alvása közben, hogy időnként hangosabban és jobban „szuszog”, míg máskor halkabban, kisebb légvételekkel lélegzik.

A vérnyomás ebben a stádiumban inkább nőhet, a pulzus a légzéshez hasonlóan kissé szabálytalanná válhat. Az izmok ilyenkor a legernyedtebbek, leglazábbak. Emiatt a horkolás és az esetleges légzéskimaradás is gyakran ekkor a legrosszabb az éjszaka alatt. (Ennek részletes leírása a későbbi fejezetekben található.) A REM-alvás alatt időnként, csukott szem mellett is, szemeink jobbra-balra gyorsan mozognak, mintha olvasnánk, vagy ide-oda tekintgetnénk.

Mik azok az alvásstádiumok?

Mennyi alvás szükséges?

Az éjszakánként átlagosan hat-nyolc óráig tartó alvás jobb életminőséget eredményez. A megközelítőleg ennyit alvó emberek életminősége jobb, és kisebb valószínűséggel süllyednek depresszióba, mint azok, akik kevesebbet alszanak – olvasható egy aktuális tanulmányban. A kutatók ugyanakkor a kilenc óránál hosszabb alvást sem javasolják.

Az alvás folyamata az agy által kibocsátott elektromos hullámok alapján követhető. EEG, azaz elektorenkefalográf segítségével a koponya bőrére ragasztott, kisméretű elektródák által mérhetők az agyhullámok. Ez alapján elkülöníthető az ébrenlét, illetve az alvás mélységének megfelelően az alvásstádiumok:

• szendergés (1. stádium)
• felszínes alvás (2. stádium)
• mélyalvás (3. és 4. stádium), valamint
• álomalvás, azaz a REM-alvás.

Ébrenlétre a nagyobb frekvenciájú hullámok (alfa- és béta-hullámok), felszínes alvásra a lassabb hullámtevékenység (théta-hullámok), míg mély alvásra az egészen lassú hullámtevékenység (delta-hullámok) jellemzőek.

Már nem igaz az a korábbi nézet, miszerint 8 alvással töltött óra az ideális. Felnőttek esetében nagyszámú felmérés szerint egy európai átlagosan 6 és fél órát alszik éjszakánként, míg egy észak-amerikai 5 és fél órát. Ebből nyilvánvalóan az is kitűnik, hogy a társadalmi berendezkedés, a kultúra is meghatározza az alvási szokásokat.

Egyénileg eltérő az alvásigényünk. Az alvásigény széles keretek között mozoghat: van, akinek elég akár 4-5 óra is, míg másnak 8-9 óra szükséges. Általánosságban igaz, hogy eleget aludtunk, ha másnap kipihenten ébredünk, és jól bírjuk a nappali aktivitást. Az alvásigény nem állandó ugyanazon személy esetén sem. Betegség esetén például, amikor a szervezet gyulladásban van, vagy intenzívebb fizikai, érzelmi igénybevétel alkalmával (vizsgaidőszak, nagyobb projekt, új élethelyzetek) több alvásra van szükségünk.

Forrás: Webbeteg, Dr. Zoller Rezső

Képek: Webbeteg, Canva

Több ezer hallgatónk döntött már, úgy hogy elfogadja a segítséget, a tudást. Csatlakozz az Integratív Medicina Egészségklubhoz!