Gyermekek és a Jód – Árvay Bálint írása

Előszó

A 2000-es évektől kezdődően a jód újrafelfedezésének köszönhetően elindult globális mozgalom nyomán emberek ezrei tapasztalták meg világszerte az ortomolekuláris jódpótlás áldásos hatásait. A magyar kezdeményezés 2014-es indulása és a Jódpótlás tudományos alapokon c. Facebook-csoport egyidejű megalakulása óta idehaza is folyamatosan növekszik azoknak az elégedett jódbarátoknak a száma (a csoport a cikk írásának pillanatában több mint 33.000 fős), akik segítő-motiváló szándékkal, őszintén, mögöttes anyagi érdekek nélkül osztják meg egymással megtapasztalásaikat, felismeréseiket, élményeiket.

Várható volt, hogy a felnőttek jódpótlásán túl egyre gyakrabban fog felmerülni a kardinális kérdés, hogy oké, rendben, megértettem, hogy a jód jó dolog és érzem is magamon a hatásait, de mi van / lesz / legyen a gyermekeimmel? Ők vajon elegendő jódhoz jutnak-e? Miben mutatkozik meg, ha nem? Vizsgálják ezt valahol? Egyáltalán adhatok-e nekik a saját jódomból? Ha igen, mennyit és milyen formában? Mire kell még náluk figyelni? Hogyan ne rontsam el? Kitől várhatok segítséget?

Jogos kérdések ezek, hiszen ha elmondható, hogy az ember jót akar magának, akkor ez a gyermekei vonatkozásában hatványozottan igaz. Hiszen ki ne szeretne egészséges, okos, talpraesett gyerkőcöket, akik magas IQ-juknak hála átlátják a komplex problémákat és így könnyedén elboldogulnak ebben a rohamléptekben változó világban. Olyan gyermekeket, akiknek az immunrendszere kimagaslóan teljesít. Akik nemcsak magas értelmi, hanem kiemelkedő érzelmi intelligenciával is rendelkeznek, könnyen megértetik magukat s megértik a másikat is, és jószívűen, jóakaratból segítik a társaikat, nem pedig ők maguk szorulnak egy életen át fejlesztésre és gondozásra.

Bármennyire is csupán egyetlen nyomelem, bizony a jód mindebben óriási támogatónk lehet. (Talán az sem véletlen, hogy a vegyjele az I, ami manapság az intelligencia és információ gyakran használt rövidítése.)

Persze nem kívánom abszolutizálni a jód szerepét, hiszen a többi tényező is fontos: a genetika, az életmód, az egyéb tápanyagokkal való ellátottság, a nevelés, a szocializáció, az oktatási rendszer stb.

Mindenesetre tudományosan bizonyított, hogy amennyiben gyermekünk jódhiányos környezetben fogant és nőtt fel, akkor sajnos az idegrendszerben mint egyfajta „hardverben” keletkező sérülések és elmaradások rizikója igencsak fokozott, és így hiába próbáljuk aztán a legjobb szándékkal és kitartással végzett neveléssel, tanítással „rátelepíteni” a legújabb, leghatékonyabb „szoftvert”, egész egyszerűen a „hardver”, a fizikai szint, neuroendokrin rendszer befékezi a teljesítményt. Persze lehet rajta valamennyit később is fejleszteni, de sohasem lesz olyan, mintha „gyárilag” nagy teljesítőképességgel jött volna világra. (Elnézést a műszaki hasonlatért, lent a jódozók tapasztalatai közt lesz több olyan is, ami nagyon beleillik ebbe a képbe.)

Ez a cikk azért született, hogy a tárgyalandó témakört a világszerte elharapódzott és generációk egészségét gúzsba kötő jódfóbiától (ld. Jód ABC) végre megtisztítsa, rámutasson ennek a félreismert és eltiltott elemnek a valódi képességeire annak érdekében, hogy a következő nemzedékek egyre életrevalóbbak legyenek mind testi, mind pedig lelki-mentális értelemben. (Sajnos jelenleg nem ez a trend, és ebben bizony a súlyos fokú transzgenerációs jódhiánynak is nagy szerepe van, ld. még később.)

Az írás a lehető legnagyobb gondossággal készült, a tudományos háttér mellett rengeteg gyakorlati tapasztalatot is át- ill. kiszűrve a jódcsoportból, bekoncentrálva azokat, kitérve akár a különleges helyzetekre is. Ugyanakkor nyilván nem képes lefedni minden egyes speciális eshetőséget, és értelemszerűen nem tudja differenciáltan figyelembe venni az egyéni különbségeket sem. Az itt olvasható ajánlások megértése, megfogadása és követése az egyéni felelősség körébe tartozik.

Mindazonáltal fontosnak tartom elmondani, hogy nem beszélni erről a témáról – cinkosan elhallgatva a jelenlegi gyakorlat hibáit, illetve azt feltételezve, hogy az egészségügyi ellátórendszer a lehető legnaprakészebb és leghatékonyabb protokollokat alkalmazza a gyermekek jódpótlásának vonatkozásában is – sokkal nagyobb felelőtlenség, mint beszélni róla, mégha ez utóbbit nem is tudjuk a teljesség igényével megtenni. Az ajánlott jódbevitelre vonatkozó status quo elfogadása sajnos egyenes út a súlyos jódhiány kialakulásához nemcsak a felnőttek, hanem a gyermekek esetében is, ennek pedig generációk fizetik meg az árát.

A cikk nem tudja pótolni a szakember által végzett alapos állapotfelmérést és a személyre szabott tanácsadást. A jódcsoportban a Témák menüpontban található #szakember címkével vannak megjelölve azok a korábbi bejegyzések, melyekben kompetens szakmai támogatás kereséséről vagy épp felajánlásáról volt szó. Amennyiben nem mozgunk még otthonosan a jód világában, ideértve a laborvizsgálatok témakörét, a kofaktorokat, a köztük lévő egyes interakciókat és a méregtelenítést segítő módszereket is, érdemes a jódpótlás programját gyermekeknél is ilyen segítővel megterveztetni és aztán az ő felügyelete mellett végezni.

További hasznos bejegyzéseket listázhatunk még ki a #gyermekek és a #jódbabák címkékkel. Az ilyen posztok alatt rengeteg egészségtudatos szülő kommentelt már a konkrét tapasztalatairól, a bevált gyakorlati módszerekről, praktikákról. Ezek közül többet is áthoztam (ibolyaszínű, anonim beszámolók) ebbe a cikkbe, de természetesen mindent nem tudtam, így is elég hosszúra sikerült a tanulmány.

Szeretettel ajánlom cikkemet értő olvasásra nemcsak a gyermekükért tenni akaró egészségtudatos szülők (leginkább az édesanyák) számára, hanem mindazon szakemberek részére is, akik akár az egészségügy, akár az oktatás-nevelés-fejlesztés területén tevékenykednek és kellő nyitottsággal igyekeznek legjobb tudásuk szerint segíteni a fiatalabb nemzedékeket.

Az első 1000 nap

Vannak olyan kritikus mikrotápanyagok, melyek már szinte a fogantatás pillanatától kezdődően fontos szerepet játszanak a születendő gyermek képességeinek kialakulásában. Ilyen a folát ill. a kolin, melyek a velőcső megfelelő záródásáért felelősek, és ilyen a jód is, aminél a szakirodalom az élet első 1000 napját tartja leginkább meghatározónak, ami a jódhiány agyfejlődésre (IQ) és a neurológiai ill. viselkedési rendellenességekre (ADHD) gyakorolt hatását illeti.

Már a magzati kor elejétől kezdődően fontos a jódellátottság (édesanya jódbevitele!), a jód az első trimeszterben van legnagyobb hatással a gyermek IQ szintjére. Erről még sok szó esik majd. Természetesen később is lényeges az optimális szintje, de ezek a kezdeti „aranyévek” bírnak a legmeghatározóbb szereppel. Az elégtelen jódellátottság pedig fejlődési zavarok és tanulási nehézségek egész életen át tartó problémáját vetíti elő.

A fentiekről a Várandósság és a jód c. cikkemben írtam behatóan, és bár ki fogok emelni néhány részt, nyilvánvalóan nem tudok és nem is akarok mindent megismételni. Bátorítanám ezért a kedves olvasót, hogy tanulmányozza át figyelmesen azt az oldalt is, hogy a szükséges kontextusban, a megfelelő kronológiai viszonylatban tudja szemlélni a gyermekek jódpótlásáról szóló írást.

A WHO álláspont – és az (elszomorító) hazai helyzet

Amikor a gyermekek jódigényeiről esik szó, leggyakrabban a hivatalos WHO ajánlást szokták alapul venni, ami a következő napi adagban javasol jódot az egyes korosztályok számára: (ez az ún. RDA érték)

• 0-5 éves korban 90 µg
• 6-12 éveseknek 120 µg
• serdülőkorúaknak és felnőtteknek 150 µg
• terhesség és szoptatás esetén pedig 250 µg

Ahogy azt a Jód ABC-ben illetve a Várandósság és a jód c. cikkben már körüljártuk, ezek a mennyiségek rendkívül alacsonyak, mivel meghatározásuknál anno a kreténizmus és a súlyos golyva elkerülése volt a cél, nem pedig a teljes szervezet valamennyi jódigényes szervének optimális ellátása. Az RDA-t inkább az életben maradáshoz feltétlenül szükséges minimális mennyiségnek kellene hívni, mivel igen ritkán képviseli a valóban ideális mennyiséget. A jód esetében ez a kis adag leginkább csak arra jó, hogy félbetegen és félhomályban tartsa az embereket, kicsiket és nagyokat egyaránt.

A minimális és az ideális mennyiségek közt kb. két nagyságrendbeli, azaz 100x-os a különbség: 0,12 mg az RDA, és kb. 12 mg lenne az az adag, ami mellett egy felnőtt esetében megszűnik a jódhasználó szervek közti versengés a jódért. [31]

Az egyes jódbeviteli szintek szemléletes érzékeltetése. A 12 mg nem maximális érték egyáltalán,az ortomolekuláris jódpótlás világában ez a felnőtt kezdőadag

Mindazonáltal mivel jelenleg a fenti ajánlások vannak érvényben és a vitaminkészítmények címkéin is ezek a számok „díszelegnek”, az apró mennyiségekre pillantva akár még jogosan is gondolhatjuk, hogy ezek annyira kis légypiszoknyi adagok, hogy a gyermekek majd innen-onnan összeszedegetik őket, olyan élelmiszerekből, melyeket a közvélekedés remek jódforrásnak vél (pedig nem azok), pl. ivóvízből, ásványvízből, jódozott sóból, gyümölcsökből, dióból, ilyen-olyan vitaminokból, rágótablettákból stb.

Sajnos ez óriási tévedés, és a gyermekek fokozott jódigényét – lévén fejlődő szervezetről van szó! – ezek a források egyáltalán nem tudják biztosítani. Sosem voltak rá képesek, manapság pedig a modern ipari korban, amikor a goitrogén anyagoknak való kitettség jelentősen megnövekedett, teljesen esélytelen ilyennel próbálkozni. Ezek az anyagok (toxikus halogének: bróm-, fluor- és klórtartalmú vegyületek, ld. Jód ABC) ugyanis az esszenciális jóddal versengve kiszorítják azt a szervezetünkből, ezzel is súlyosbítva a jódhiányt. Védekezni ellenük az expozíció csökkentésével (amennyire csak lehetséges) és a jódbevitelünk megemelésével tudunk.

Mivel óceánoktól távol eső, kontinentális terület lévén Magyarország talajának és ivóvízeinek jódtartalma alacsony, így a hazánkban termelt élelmiszerekkel az emberi szervezetbe jutó jód mennyisége még a nemzetközi szervezetek által ajánlott minimális értéket sem éri el, nem hogy az ideálisat. Mindez pedig nemcsak a felnőttekre és a gyermekekre van egészségkárosító hatással, hanem a (jódhiányos) anyatejen keresztül már az azzal táplált újszülöttekre is.

Amikor ebben a hazai tanulmányban az anyatej jódtartalmát vizsgálták a magyar kutatók, arra a következtetésre jutottak, hogy a csecsemők 42%-a nem jut hozzá a jelenleg nemzetközileg ajánlott mennyiséghez, ami jelentősen befolyásolhatja a testi és szellemi fejlődésüket, így a terhes és szoptató nők számára jódtartalmú étrend-kiegészítő készítmények fogyasztását ajánlották.

Ebben a vizsgálatban pedig várandós magyar nők vizelet jodid szintjét és pajzsmirigyének méretét tanulmányozták. A bevont alanyok 57,1%-ánál találtak jódhiányt, 15,6%-nál ennek mértéke súlyos volt! Ne feledjük, hogy amennyiben a WHO vizelet szpot teszt is hiányt mutat, akkor ott már égbekiáltóan nagy a jódhiány! (A megfelelő eredmény még nem garantálja a jódtelítettséget, ld. A jódhiány vizsgálati lehetőségei c. cikket.) A pajzsmirigy térfogata az egyének 19,2%-ánál volt nagyobb, göbös golyvát 5,4%-nál találtak. A kutatók megjegyzik, hogy a jódhiány és a golyva ilyen gyakori előfordulása igencsak meglepő egy olyan földrajzi területen, amelyről korábban azt gondolták (a jódozott só elterjedtsége alapján), hogy megfelelő az ott élő emberek jódellátottsága.

Sajnos mindezek ellenére a téma eléggé gazdátlan szakmai körökben, igen kevés szó esik a jódról manapság, illetve ha esik, akkor is inkább negatív színben kerül feltüntetésre ez a félreértett nyomelem. Nincsenek nagyszabású figyelemfelhívó akciók, központilag indított országos kampányok, felvilágosító programok stb., pedig a tét nagy! A szakemberek többsége – tisztelet a kivételnek – elavult jódinformációk alapján dolgozik, így az őket hiteles tanácsért felkeresők is téves tájékoztatást kapnak, a legjobb szándék ellenére is.

A mögöttes jódhiányra pedig általában nem – vagy csak túl későn – derül fény, mivel az ellátórendszer jelenleg egyenlőségjelet tesz a jód és a pajzsmirigy közé s abból indul ki, hogy amíg nincsen súlyos pajzsmirigyprobléma (pl. golyva vagy alulműködés), addig a gyermekek jódellátottsága megfelelő. Mi sem áll távolabb a valóságtól! Attól még lehet (és általában van is) jódhiány, ha a pajzsmirigy még úgy-ahogy rendben van. (Ld. Jód ABC.)

De egyébként az sincsen rendben, ld. erre a Várandósság és a jód c. cikkben már bemutatott, 2.032 iskoláskorú gyermek pajzsmirigy ultrahangvizsgálatát felölelő tanulmányt, amelyben megállapították, hogy magyar gyerekek pajzsmirigytérfogata 38%-kal bizonyult nagyobbnak a normális jódellátottságú országokban megszokotthoz képest, az életkor szerinti bontásban pedig még nagyobb volt a különbség. A szerzők ezt a végkövetkeztetést vonták le:

„Összefoglalva leszögezhetjük, hogy Magyarország nem teljesítette a WHO által kitűzött célt, a jódhiány 2000-re történő felszámolását.

Túl azon, hogy a magyar embereknek az egészséges környezethez való alkotmányos alapjogát nem biztosítja a magyar állam, különösen szégyenteljes ez a tény azt figyelembe véve, hogy a sokkal rosszabb helyzetű afrikai országok […] mára jóval előrébb tartanak a jódhiány felszámolásában.”

Érdekesség: a tanulmány megemlíti, hogy sem az átlagos pajzsmirigynagyság, sem pedig a kirívóan nagy pajzsmirigyű gyermekek aránya nem különbözött a kizárólag jódozott sót fogyasztók és a jódozott sót sohasem használók között. Ebből is látszik, hogy a jódozott sóra – a benne lévő jód bizonytalan biológiai hasznosulása miatt (ld. Jód ABC) nem ajánlott támaszkodni, amikor a hatékony jódpótlás a cél.

Néhány érdekes szám még gondolatébresztő gyanánt: [2] [1;152.o.]

• Az újszülöttek a felnőttekhez képest 16-szor nagyobb mértékben veszik fel a jódot
• Az 1 év alatti csecsemők 8-szor akkora mértékben
• Az 5 éves gyerekeknél 4-szeres ez az arány
• A szoptató anyák a jódtartalékaik 25%-át is átadhatják csecsemőiknek
• Az anyatejtermelés 4x akkora mértékben részesül az elfogyasztott jódból, mint a pajzsmirigy

A gyermekkori jódhiány egyes tünetei, lehetséges kockázatai

Ebben a fejezetben azt tekintjük át, hogy életünk korai szakaszában elszenvedett elégtelen jódellátottság milyen tipikus kockázatokat hordoz magában. A téma kifejtéséhez egyrészt a bőségesen rendelkezésre álló szakirodalomra támaszkodtam, másrészt a magyar viszonyok hiteles ismertetése végett felhasználtam egy elismert hazai gyermekorvos-endokrinológus doktornő által megosztott (anonim) betegtapasztalatokat is.

Bár súlyos egészségügyi következményekről is lesz szó a következőkben, hiszen a szakirodalom hemzseg ezektől, a fejezetnek egyáltalán nem az elrettentés és a félelemkeltés a célja, hanem a jódtudatosság növelésén keresztül a gyermekek fejlődési potenciáljának maximalizálása. Ezért folyamatosan ki fogok térni a pozitív példákra is, számos helyen (ibolyaszínű szöveg) beidézve jódozó magyar családok tapasztalatait.

A súlyos jódhiány lehetséges következményei – áttekintés: [3]

• Magzati korban: vetélés; halvaszületés; veleszületett rendellenességek; megnövekedett csecsemőhalandóság; neurológiai kreténizmus: mentális hiányosság, siketnémaság, spasticus kétoldali bénulás, kancsalság; mixödémás kreténizmus: törpeség, mentális hiányosságok, pszichomotoros defektusok, magzati hypothyreosis
• Újszülött: újszülöttkori hypothyreosis; újszülöttkori golyva
• Gyermek- és serdülőkor: fiatalkori golyva; pajzsmirigy alulműködés; károsodott mentális funkciók; visszamaradott fizikai fejlődés
• Felnőttkor: golyva a szövődményeivel; pajzsmirigy alulműködés; károsodott mentális funkciók; termékenységi zavarok

A fenti rendellenességek igencsak ijesztően hangzanak, és azt gondolhatjuk, hogy ezek bizonyára csak a harmadik világ népességét sújtják, ez azonban nem ilyen egyszerű. Egyrészt láthattuk a bevezetőben, hogy a hazai jódellátottság milyen siralmas még az afrikai viszonyokhoz képest is, bizony pengeélen táncolunk, ami a következményeket illeti.

Másrészt a jódhiány sohasem egy „vagy van – vagy nincs” állapot, hanem egyfajta spektrumként érdemes rá gondolni, a két véglet közt megannyi köztes fokozattal. Attól még, ha éppen csak meghaladjuk az alsó küszöbértéket, amely alatt a fenti szörnyűségek fokozott rizikója fenyeget, még nem kerülünk át automatikusan az ideális tartományba, ahol a teljes szervezet jódtelítődése révén megszűnik a szervek közti versengés és a kompenzációs kényszer, így az optimális egészség hosszú távon is fenntartható.

Agyfejlődés, kognitív képességek

A WHO is elismeri [4], hogy a jódhiány a gyermekkori (megelőzhető) agykárosodás legfőbb oka, és a kognitív és motoros fejlődés romlását eredményezi. Ez negatívan befolyásolja a gyermekek iskolai teljesítményét, később felnőttkorban pedig a teljesítőképességet és az álláskeresés / elhelyezkedés lehetőségeit, hiszen a jódhiányos emberek IQ szintje akár 13-15 ponttal is alacsonyabb lehet. [6]

Különösen lényeges, hogy a várandós nők elegendő jódhoz jussanak, mivel az kulcsfontosságú tápanyag a magzati fejlődési folyamatban, különösen az agy tekintetében. A terhesség alatti jódhiány nemcsak a magzat agykárosodását okozza, hanem alacsony születési súlyt, koraszülést, valamint megnövekedett perinatális és csecsemőhalandóságot is eredményez. A csecsemők agya születéskor csak körülbelül a fele későbbi teljes méretének, és a második év végéig gyorsan növekszik.

„A mi családunkban már alap a jód. Húgom legidősebb lányával (5 gyermeke van) általános iskola első osztályában rengeteget szenvedtünk a matek és a német tárgyakkal. Egyszerűen nem fogott az agya, nem vette be az anyagot. 🙁 Már sírt, de 5 perc múlva megint nem tudta szegény. Most harmadikos, év végén kitűnő lett, és ő ment tavasszal német megyei versenyre az osztályból. Kb. 10 gyerek volt az egész iskolában, aki kitűnő lett, azaz minden szín 5-ös. Kedvence lett a matek, úgy, hogy előtte nem szerette, mert nem értette. Ég és föld!!!

A viselkedésük is más. Nem nyafognak és nem veszekednek annyit. Tudom, nem csak a jód, a kiegészítő vitaminok / kofaktorok is bizonyára szerepet játszanak. Magnézium is biztosan sokat számít. De meglátásunk szerint a nagyobb adag jódnak is komoly szerepe van mindebben. Óóóriási különbségét hozott a szellemi képességekben…

Minden nap 1 csepp IodAid-et szed, amióta megjelent. Nagyon feltűnően megdobta az iskolai teljesítményüket. Eszméletlen kedvük van tanulni, nem a kifogásokat keresik, hogy kibújjanak alóla, annyira motiváltak lettek, hogy sorba hozzák az ötösöket.

Amit valamelyiknek meg kell tanulnia, pl. vers, az összes beszélni tudó megtanulja, akarva-akaratlanul rájuk ragad. Pl idén a másodikasnak azokat a verseket nem kellett megtanulnia, amiket a nővérének másodikban kellett, mert még tudta. Az előbb az ötéves elmondta az egri vár esküjét, valahogy eszébe jutott játék közben. Egyszerűen zseniális a jód!”

Magzati korban elszenvedett jódhiány esetén a neurogenezis (új idegsejtek termelése és sejtkapcsolatok kialakítása) összes alapvető folyamata: a sejtszaporodás, a differenciálódás, a migráció és a szelektív sejthalál is károsodik az agyi növekedés időszakában. A bizonyítékok arra utalnak, hogy súlyos hiány esetén megváltozik az idegsejtek közti kapcsolatok struktúrája (szinaptológia), a neuronok, a mielinhüvelyek, a gliasejtek, valamint a nagyagy és a kisagy morfológiája. [5]

A kisgyermekek is veszélyeztetettek, mivel az agynak az első két életévben nagy mennyiségű jódra van szüksége a fejlődéséhez.

A jódhiány fizikai és kognitív fejlődési zavarokat okoz, emellett pajzsmirigy-alulműködést is. A legfrissebb globális becslések szerint 1,88 milliárd ember, köztük 241 millió iskoláskorú gyermek nem jut elegendő mennyiségű jódhoz manapság. Még ha a jódhiány súlyosabb is lehet a harmadik világban, egyformán érinti a fejlett és a fejlődő országokat. [4]

A központi idegrendszernek nemcsak a kifejlődéshez van szüksége jódra és pajzsmirigyhormonra, hanem az agyunk a későbbiekben is óriási pajzsmirigyhormon-használó és egyben T3 raktár, rendkívül szenzitív a T3 hiányára, emellett a szervetlen jódot is használja mint antioxidánst. Amikor egy gyermeknél nem megy a tanulás, nem tud koncentrálni, figyelni az iskolában, megjegyezni dolgokat, vagy súlyosabb esetben akár évismétlésre kényszerül, az elsők közt kellene gondolni a jódra. [6]

Ezen felül az agyalapi mirigy elülső lebenye számára a T3 nélkülözhetetlen üzemanyag. Hogy ez miért fontos? Nos, ez a kis szerv az endokrin rendszerünk karmestere, termelt hormonjaival a periférián lévő valamennyi belső elválasztású mirigyre hatással van:

• FSH: tüszőérlelő (follikulus stimuláló) hormon: mindkét nemnél a csírasejtek érésében van szerepe
• LH: sárgatest serkentő (luteinizáló) hormon: nőkben a follikulus érést, férfiakban a spermatogenezist serkenti
• ACTH: mellékvesekéreg-stimuláló hormon: a mellékvesekéreg működését serkenti
• LTH: prolaktin: a tejelválasztást serkentő hormon
• GH: növekedési hormon: a növekedést serkentő hormon
• TSH: pajzsmirigy stimuláló hormon: a pajzsmirigy működését serkentő hormon.
• MSH melanocita stimuláló hormon: a bőrben és a hajban a festékanyag, a melanin termelését szabályozza

„Mindkét gyerekem fogantatás óta kapja a jódot. Magzati korukban illetve utána a szoptatás során az általam szedett Lugol-oldatnak köszönhetően részesültek Ők is a jódból. Most már 1 illetve 3 évesek, már a hígított IodAid-et kapják, amit direkt nekik kevertem ki.

Mindkét gyerekem szuper okos és gyors észjárású. Nagyon hamar fejlődtek testi és szellemi szinten is. A nagyobbik fiam beszéde korán felfejlődött, de ami a legfeltűnőbb (nem csak nekem), hogy nagyon okos. Olyan összefüggéseket lát, amit sokszor felnőttek sem, elképesztően vág az esze, abszolút nem a korának megfelelően gondolkozik. Jellemzően emiatt a kortársaival nem is nagyon tud mit kezdeni, 3 évesként 4 vagy 5 évesekkel barátkozik és érti meg magát, velük van jóban. Mindez nem elfogult anyai vélemény, több különböző szakember visszajelzése ez, amit mi is látunk. Meggyőződésem, hogy ezt a jódnak köszönhetjük.

Nagyon hálás vagyok, hogy évekkel ezelőtt megismertem a jódot, majd még jobban beleástam magam a témába, beléptem a csoportba, így nem csak én részesülhetek a fantasztikus hatásaiból, hanem a gyerekeim is. Köszönöm a szakmai támogatást a csoportban, nagyon hasznos! Biztos, hogy sokan vagyunk, akinek megváltoztatta / jobbá tette az életét a jód, de eddig csak csendes megfigyelőként volt jelen a jódközösségben, akárcsak én.”

A jód újrafelfedezésében úttörő szerepet játszó, a globális jódmozgalmat elindító orvoscsoport oszlopos tagja, dr. Jorge Flechas is beszél egyik előadásában [7] a jód gyermekek egészségére gyakorolt hatásáról. Kiemeli, hogy a magzati korban már az 1. trimesztertől kezdődően mennyire fontos az anya megfelelő jódellátottsága (születés után pedig az első 3 év a meghatározó), és milyen óriási különbséget tud hozni mindez a születendő gyermek intelligenciaszintjében.

Mesél a zseni jódbabákról, akik ma már felnőtt korúak (az USA-ban a 2000-es évek elején indult a jódmozgalom) és elképesztő módon brillíroznak az életben.

Csak az ő praxisában 46 ilyen gyermeket követ, akikben szinte soha nem látott módon csillog az intelligencia, mert az anyukájuk jódot szedett. Kiemeli, hogy 2 éves korra bebetonozódik az IQ szint, ez a legmeghatározóbb időszak, utána már nagy csodákat nem lehet tenni.

A magyar jódmozgalom 2014-es indulása óta is eltelt már jó néhány év, így idehaza is számos jódbaba született, akiknek a fejlődését, képességeit együtt csodálhatjuk. Az ide kapcsolódó csoportbeli bejegyzéseket a #jódbabák címkével listázhatjuk ki.

Sajnos lejárató cikkek [18] is meg-megjelennek a jódról, rosszul megtervezett tanulmányokra hivatkozva elbagatellizálják a szerepét, hogy nem javította szignifikánsan a koraszülöttek halálozási kockázatát és agyi fejlődését. Egyrészt ha megnézzük, milyen alacsony jódadagokat alkalmaztak (napi 30 µg/tskg), ez nem is csoda, és abszolút nem következik belőle az, hogy felesleges lenne maga a jódpótlás.

• Az, hogy egy rendkívül minimális adag nem hoz javulást, még nem jelenti azt, hogy magasabb adagok se hoznának semmilyen eredményt. Ideálisan min. 5x annyi jódra lenne szükség, mint amit a cikk emleget, csak ugye itt a csapda, hogy ha ezek a jódadagok már megemelhetik a TSH-t, abból pajzsmirigy alulműködést diagnosztizálnak majd a kutatók és leállítják a vizsgálatot (erről még később lesz szó)
• Jódra nem csak a pajzsmirigynek van szüksége (a vizsgálatokban leginkább ezt nézték), a teljes neuroendokrin rendszernek kell a jód, és pl. az immunrendszer is igen jódigényes, tehát a plusz jódból profitálna / profitált volna, de ez ugye pont senkit nem érdekelt
• A magzati idegrendszer fejlődése szempontjából már az 1. trimeszterben meghatározó folyamatok zajlanak, és ha akkor épp jódhiány állt fenn (szervetlen jódra is gondolva, nem ill. nem csak a pajzsmirigyhormonokra!), akkor annak negatív hatásait később már nem lehet teljes mértékben kompenzálni, még „jó sok” jóddal sem

Szóval nem azt a konklúziót kellene levonni, hogy a jód nem ér semmit, hanem azt, hogy

• előbb kellene rá gondolni (kampányok, orvos- és védőnőképzés, terhesvitaminok!!): van még teendő ezen a téren, mert a jódtudatosság hanyatlásával sajnos egyfajta vadhajtásként / gyomnövényként megjelenő jódmentes terhesvitaminok rendkívül rontják az eleve súlyos hazai helyzetet
• nagyobb mennyiségekben lenne rá szükség, mint hittük
• a pozitív hatások monitorozásánál nemcsak a legdurvább következményeket ill. azokban mérhető változásokat kellene vizsgálni, hanem valamennyi szervet és funkciót figyelembe venni, mindent, ahol a szervetlen jód bevitele komoly élettani előnyöket rejt

„A mi tapasztalataink azt igazolják, hogy gyerekeknél a kb. 0,25 mg/tskg-nyi jódadagolással stabil eredmények mutatkoznak. Persze a sokféle gyerek mind különbözik dinamikában, de talán a legjobban a figyelni tudás változik előnyösen, és a kapcsolattartás színvonala javul.

A kisebbik unokám 2 éves, 1 éves kora óta beszél, rendkívüli szavakat is használva. Olyan memóriája van, hogy elképesztő. A minap a tavalyi olaszországi nyaralásunk alkalmával hallott tengerparti árus beszédét imitáltuk, és kérdeztük tőle, hogy ki szokta ezt mondani. 1 másodpercen belül rávágta, hogy a “fekete bácsi” mondta ezt a parton. 2 évesen ez elképesztő teljesítmény, egyébként teljesen tisztában van vele, hogy 1 évesen milyen volt a nyaralás, hogy tengerben fürödtünk, ő is teljes merüléssel, és fél óra után sem fázott. Oké, ezt lehet, hogy örökölte is.

A kortársaival nemigen tud beszélgetni, úgyhogy szépen mondja, hogy mit csinál és hogy mit fog tenni. Elég csak rápillantani egy olyan tekintettel, amiből látható, hogy szívesen bontanék egy Champagne-t, és nem is kell mondanom, elindul a borszoba felé és hátraveti, hogy “gyere papa menjünk a lá-lá szobába”. Ez egyben a zeneszoba is, kiegészítve 3000 könyv társaságával.”

A cikk folytatásáért kattints ide: Árvay Bálint ©2022, Gyógyító Jód

Ha szívesen olvasnál még a témában: https://www.facebook.com/groups/palejod/

Több ezer hallgatónk döntött már, úgy hogy elfogadja a segítséget, a tudást. Csatlakozz az Integratív Medicina Egészségklubhoz!