A libanoni születésű író misztikus-filozofikus művét az időtlenség szelleme hatja át. Egy ősi kolostorban kis szerzetesközösség lakik. Vezetőjük szellemi küldetésükkel és tekintélyükkel visszaélve, földi gazdagság és hatalom kiépítésén fáradozik. Megjelenik egy különös új szerzetesjelölt, akit a kolostorfőnök kénytelen befogadni. Mirdad hét év hallgatás után hozzákezd a beszennyezett forrás megtisztításához, a szellemi rend helyreállításához. A szerzetesek felismerik benne az igazi mestert, főnökük viszont ármányos módon igyekszik visszanyerni vezető szerepét. Kettőjük harcáról – illetve Mirdad nem-harcáról – és a szerzetesek szellemi ébredéséről szól a történet. Fejtegetései kristálytiszta felismerésekhez, belátáshoz segítik az olvasót. Arra ösztönzik, hogy elinduljon azon az úton, mely Shamadamtól, az álságos vezető erőtől a szerzeteseken át Mirdadig, vagyis az istenemberré váláshoz vezet.

„Az a csend, ahová szeretnélek elvinni benneteket, az a végtelen tér, ahol a nem-lét létté válik, és a létezés nem-létté. Az a tiszteletet keltő üresség ez, ahol minden hang létrejön és visszhangzik, ahol minden forma keletkezik és összetörik; ahová minden önvalót bejegyeznek és kitörölnek; ahol semmi sincs, csak Az. Ha csendes szemlélődésben át nem mentek ezen az ürességen, ezen a tágas téren, akkor sohasem tudjátok meg, mennyire valóságos a ti létetek, és mennyire valótlan a nemlét. Akkor azt sem tudjátok meg, hogy a ti valóságotok mennyire egy a mindenség valóságával.”

„Ami seprő a ház számára, az az önvizsgálat a szív számára.
Tisztítsátok meg alaposan szíveteket.
A jól megtisztított szív bevehetetlen erődítmény.
Amit nem kívántok, az sem kíván titeket. Ajándékozzátok meg szeretetetekkel, és hagyjátok, hogy legyen úgy, ahogy akarja; így egy akadályt távolítotok el utatokból.”

“A hit a te horgonyod: rajta Bárka!
Jöhet mennydörgés, lecsaphat a villám-dárda,
hegyek remeghetnek meg és rogyhatnak össze,
az ember szíve a félelemtől lehet olyan gyönge,
hogy a szent szikrát a feledés homálya betakarja,
a hit a te horgonyod: rajta, Bárkám, rajta!”

Idézetek a könyvből