Gyakori jelenség, hogy minden elvégzett laboratóriumi mérés a „normális” tartományba esik, az illető viszont továbbra is igen rosszul érzi magát. Ezért van nagy jelentősége, ha funkcionális szempontból tekintünk a laboratóriumi tartományokra! Ez a következőket jelenti:

A hagyományos normál értékeket felosztjuk további három kategóriára. Középen a valódi, normál tartomány található, amit funkcionális optimumnak nevezünk. Ebben a tartományban a szervezet valódi egyensúlyban van, a sejtek, szövetek, szervek, szervrendszerek optimálisan tudnak működni. Minden, ami ezen kívül esik, még akkor is, ha az a hagyományosan értelmezett laboratóriumi normál tartományon belül is van, az funkcionális eltérést mutat az adott területen. Ha a funkcionálisan magas vagy alacsony tartományban vannak bizonyos labor paraméterek, akkor az arra világít rá, hogy bizonyos területek működése nincs egyensúlyi állapotban a szervezetedben.

Hogy miképp lehet ezeket megállapítani? Mire érdemes figyelned?
Mikor gyanakodj, hogy márpedig jobb még mélyebbre ásni Nálad az összefüggésekben?