Belgyógyászat és társadalomorvostan szakorvosa, természetes gyógymódok (komplementer orvoslás) szakértője. Mindig az volt az álmom, hogy beteg embereket gyógyítsak, de ehhez képest az első kórházi élményeim lehangoltak. A kórházban többnyire ugyanazokat az embereket láttam újra és újra, miközben időleges segítséget kaptak tőlünk orvosoktól néhány hétre, vagy néhány hónapra, majd ugyanazokkal a problémákkal tértek vissza. A természetes gyógymódokkal van igazi sikerélményem. Minden baj így sem gyógyítható meg, de ami meggyógyul, az tartósabban meggyógyul. A természet csodálatos. Mindennek megvan benne az értelme, a helye és az értéke. A betegségnek is. Ha valaki felismeri a betegsége értelmét, akkor hiszem, hogy meg is gyógyul. A vaknak és a süketnek hiába üzen a betegsége, nem látja, nem hallja, ezért egyre nagyobb jeleket kap, hogy vegye már észre és persze egyre betegebb lesz. A súlyos betegségek már ezen az úton sem mindig gyógyulnak, de ilyenkor is sok segítség adható. A természetgyógyászat valódi gyógyulást hozhat. Művelése legalább akkora szakmai tudást igényel, mint a sebészet, a belgyógyászat, vagy a hematológia gyakorlása. Sokan fognak hozzá csekélyke tudással, és ők is úgy nevezik természetgyógyászat. A gyógyítás óriási titok. Meddig mehetünk el, hogy még az isteni játszmába ne avatkozzunk bele. Szabad-e szervet átültetni, mellet nagyobbítani, tudattalan életét géppel tartósan fenntartani? A természetgyógyászat nem erőszakol semmit, de megadja a maximális lehetőséget a szervezetnek, hogy magára találjon. Csodálom a modern orvoslás eredményeit, élek vele, és igyekszem kiegészíteni azokat. Csak azokat gyógyítom, akik gyógyulni akarnak. Szükség van a páciens együttműködésére és felelős gondolkodására. Ha valaki jól érzi magát a panaszkodásban, ha képtelen kis erőfeszítésekre az életmódjának megváltoztatásában, akkor rajta gyakran nem lehet segíteni. Nagyon kevés új dolog van a világban. Az igazán értékes dolgok régen ismertek. Hamarabb jutok értékekhez, ha a tradíciókban keresgélek, mintha természettudományos kutatásokat végzek. Keresgéltem Lajos atyától, csontkovácsoktól, Oláh Andortól, távolkeleten Indiában, Kínában, Dél-Koreában, régi könyvekben, Szentírásokban. Érdekel azonban a tudomány is, a maga nemében az is csodás, csak nem szabad hagyni, hogy a tudomány öncélúvá és az életünket egyedül irányító dogmává váljon. Az élet művészete az, ha meglátjuk a művészetet is, nem csak a tudományt, ha tiszteljük a tradíciót, de a kialakított hitvilágunkat újra és újra megmérettetjük.